Erdélyi peregrinusok emlékalbumai

Jó néhány évvel ezelőtt szegedi kollégáim megkértek, nézzek utána, a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban nincsenek-e album amicorumok. A 16–18. századi diákok akár több éves vándorútját dokumentáló peregrinációs albumokat egy nagy adatbázisban feldolgozó Latzkovits Miklós és Katona Tünde akkor már több száz albumon volt túl, gyűjteményükben (iaa.bibl.u-szeged.hu) azonban egyetlen erdélyi album sem szerepelt. Kizárólag hungarika jellegű bejegyzéseket gyűjtöttek, tehát magyarországi albumtulajdonosokat, illetve magyarországi diákok bejegyzéseit kutatták és kutatják Európa-szerte.
Az egy-egy ország művelődéstörténetét, a 16–18. századi peregrinusok utazásait, kapcsolati hálóját tükröző albumokra viszonylag szigorú szabályok vonatkoztak. Többféle tematikus egység szerint olvashatók, kutathatók az albumok, s ezeken alapul a szegedi kutatócsoport már említett adatbázisa is: az album bejegyzései között szerepelnie kell a bejegyzés dátumának, a keltezési helynek, a jelmondatnak (a bejegyző jelmondata és az azzal kapcsolatos adatok). A bejegyzéseket igen gyakran kísérik ábrák, rajzok, címerek, grafikák, s állandó formula a dedikáció (az albumtulajdonossal, a neki címzett ajánlással kapcsolatos adatok) és az aláírás is, melyet utólagos megjegyzések, inscriptio (a bejegyző által megfogalmazott szövegrészek) követ. A fentebbi száraz leírás mögött hallatlanul izgalmas forrás rejlik, többé-kevésbé napra pontosan megállapítható ugyanis egy-egy diák egyetemjárása: mikor milyen egyetemeken tanult, milyen diákokkal és tanárokkal került kapcsolatba, az albumtulajdonos megjegyzéseiből akár árnyalni is lehet viszonyukat, az egyes citációkból a korabeli művelődési/oktatási állapotokra is következtetni lehet.
Noha az erdélyi iskolatörténet kutatásának (a külföldi akadémiák látogatásának, az egyes iskolák növendékei számbavételének, a tanrendek európai összefüggéseinek, egyáltalán az egyes diákok utazásának, kapcsolatainak) vizsgálata jelentős eredményeket mutathat fel, az Erdélyben (köz- és magángyűjteményekben) található album amicorumok a nemzetközi kutatás számára jórészt ismeretlenek. A kolozsvári Egyetemi Könyvtárban őrzött, egykor az Erdélyi Múzeum-Egyesület állományába tartozó album amicorumokról is találunk – főleg dr. Tonk Sándor nevéhez fűződő – kutatásokat, amelyek az erdélyi, peregrináló diákok számát, származását, tanulmányait igyekeztek feltárni, magukkal a bejegyzőkkel, az általuk idézett citátumoknak, az antik és kortárs irodalomnak mint olvasástörténeti forrásoknak a tanulmányozása, a megszólalás/megszólítás retorikája, az ehhez szükséges teljes albumfeldolgozások azonban nem képezték kutatásuk tárgyát.
Nem csoda hát, hogy az Egyetemi Könyvtár kézirattárában minden alaposabb kutakodás nélkül rögvest találtam is tíz, mindeddig feldolgozatlan albumot, melyekből egy 16. századi (másolat), négy 17. századi (ebből egy másolat), három 18. századi, illetve kettő 19. századi. A két másolat nem önálló album, a szász származású Antonius Schirmer 17. századi albumának üres lapjaira másolta át 1706-ban Michael Diószegi. Több mint fél évet bíbelődtem az albumok latin–görög, német, héber bejegyzéseinek átírásával, ma már a 19. századi albumokat leszámítva mindegyik album feldolgozva (kb. 550 bejegyzés) bekerült a szegedi adatbázis több ezer bejegyzése közé.
Többnyire szász diákok albumai rejlenek az Egyetemi Könytárban: a négy 17. századi albumtulajdonos Paulus Schirmer, Johannes Finck, Antonius Schirmer és Johannes Hassmann.
A nagyszebeni származású Paulus Schirmer albuma (Ms 674) 237 levélből áll, összesen nyolcvannégy bejegyzést tartalmaz, amelybe beleszámítottuk a kérdéses, egyelőre nem tisztázott bejegyzéseket – ábrákat, bejegyző neve nélküli citátumokat – is. A nyolcvannégy bejegyzés nyelvi eloszlása a következő: egy francia, egy francia–angol, huszonhat latin, kettő latin–görög, egy latin–héber, tizenhat latin–német, egy latin–lengyel, harminchárom német, egy német–görög nyelvű, illetve két olyan ábra található, amelyhez a bejegyző nem fűzött semmilyen magyarázatot. Az idézett, főként antik szerzők mellett Milton és Erasmus műveiből vett citátumokat is olvashatunk. Az első bejegyzés 1681. június 4-én Kolozsvárott kelt, augusztus 2-án már Boroszlóban van Schirmer. Drezda, Lipcse, Nürnberg, Augsburg, Bécs a szász peregrinus útja, négy év múlva, 1685 októberében Krakkó érintésével érkezik haza.

Michael Zachaeli bejegyzése Johannes Finck albumába 1656 szeptemmberében
A szintén szász származású Johannes Finck albuma (Ms 673) összesen 230 levél, az 1648–1656 közötti időszakból 85 bejegyzést találunk, amelyből kettő ugyanattól a bejegyzőtől származik. A bejegyések Kolozsváron, Boroszlón, Briegben, Lipcsében, Augsburgban, Bécsben, Krakkóban, valamint Leidenben íródtak. Nyelvi eloszlás szerint kilenc görög–latin, három héber–latin, 62 latin nyelvű, kettő latin–francia, négy latin–német, három német, egy perzsa–héber–latin, egy perzsa–latin nyelvű. A bejegyzések nagy része Königsbergben, Wittenbergben, illetve Rigában született. Az inscriptiók, simbolumok szerzői főként latin auktorok: a bejegyzők Cicero, Augustinus, Horatius, Ovidius, Seneca, Vergilius, Terentius műveit idézik a leggyakrabban. Nem ritka a Bibliából vett idézet, parafrázis sem.
A Schirmer család másik peregrinusa, a prédikátor Antonius Schirmer 1642-ben még szebeni diák, 1657-ben a szebeni gimnázium anyakönyvi bejegyzése szerint már prédikátor. Albuma (Ms 675) összesen 148 bejegyzést tartalmaz, amelyből 98 autográf, ezek mind a Schirmer-album autográfjai. Johannes Hassmann albumából 37, az ismeretlen albumból 13 bejegyzést másolt át Michael Diószegi. A két albumtulajdonos minden valószínűség szerint találkozott egymással külföldi tanulmányútjuk során. Erről nemcsak a két album azonos személytől azonos évben kelt – nem egy esetben azonos – inscriptiói–bejegyzései árulkodnak. A Schirmer-album autográfjai között ott találjuk Hassmann bejegyzését, a Hassmann-másolatok között pedig egy Schirmer-bejegyzésmásolatot is. Maga a Schirmer-album 1654–1684 közötti bejegyzéseket tartalmaz (1656, 1657 és 1684-ből mindössze egy-egy). A 254r–275r közötti bejegyzések – az 1651–1653 közötti időszakból – Johannes Hassmann albumából származnak. Az első és utolsó bejegyzés a másolótól származik, 1706-ból. A másolatok külön érdekessége, hogy Diószegi – amennyiben címerrel találkozik, igyekszik részletesen beszámolni annak tartalmáról. A 276r–282r. közötti bejegyzésmásolatok 1567-ből származnak, kivéve az utolsót, ami szintén 1706-os. A 283r– 302r oldalakon folytatódik Schirmer eredeti albuma. Az idézett citátumok nagy része antik auktoroktól, valamint a Bibliából származik. 1651 augusztusában Antonius Schirmer már Boroszlóban van, október 6-án már Wittenbergben, 1654-ben Boroszlón és Lőcsén keresztül érkezik haza.
A kutatás során ugyanakkor több olyan album is előkerült, amelyek – a könytári katalógus szerint – vagy nem találhatóak már meg a könyvtár állományában, vagy pedig nem albumként szerepeltek/szerepelnek a nyilvántartásban. Ilyen például a Pákei Józsefé, amely a katalógus szerint nem található („nincs bent”), illetve az Ms 672-es jelzetű album, amely a katalógusban Rosarium név alatt található. Joseph Páky albuma (Ms 667) a vizsgált albumok közül a legtöbb autográf bejegyzést tartalmazza – összesen 114-et. A másik két 18. századi albumtulajdonos Michael Schwarz és Samuel B. Intze.
A kolozsvári unitárius kollégium tanára, Joseph Páky – Szinnyei szerint Pákei József – albumába 114-en írnak, ebből 3 angol, 4 francia, 4 görög, 1 héber, 61 latin, 1 magyar és 41 német nyelvű. Az első bejegyzés 1778-ban, Kolozsváron íródott, 1784 márciusától olvashatunk külföldi bejegyzéseket. (1778–1784 között az említetten kívül nincs más bejegyzés). A külföldi bejegyzések 1784–85 között keletkeztek, Páky jár Prágában, Lipcsében, Berlinben, Halleben, Göttingenben és Wittenbergben is, albumában Teleki István és Teleki László nevét is felleljük. Az 1786–1799 közötti időszakban csak kolozsvári bejegyzést találunk. A görög és latin auktorok mellett Francis Bacon, Alexander Pope és Rousseau műveiből is találunk idézeteket.

Teleki István bejegyzése Páky József albumába 1785-ből
Az evangélikus lelkész Michael Schwarz (Ms 666) a brassói evangélikus gimnáziumban kezdi meg tanulmányait, 1781-ben indul el Göttingenbe zenei tehetségét képezni, 1787-ben már Brassóban zenetanár, illetve városi kántor, 1796-tól városi lelkész. Albumában 62 bejegyzés (vagy feltételezhetően ahhoz tartozó ábra) olvasható, amelyből kettő francia nyelvű, 18 latin, két latin–görög és 33 német nyelvű. Külön érdekessége a Schirmer-albumnak, hogy a tulajdonos az album végén közli a bejegyzők alfabetikus sorrendjét és a bejegyzés oldalszámát. Az album töredékes, de a névjegyzék alapján – még ha a bejegyzések tartalmát nem ismerjük is – az összes bejegyző nevéről tudomást szerezhetünk. A bejegyzések nagy része Göttingenben készült, ahova Bécs, Kassa, Pozsony, Erlangen, Frankfurt érintésével érkezik meg Schwarz.
Az 1795–1822 között kolozsvári evangélikus lelkész és esperes Samuel B. Intze (Ms 668) albumának bejegyzései az 1785–1788 közötti időszakban születtek, 1 angol, egy francia, 47 latin, tíz latin–görög, három latin–héber, egy magyar, hat német, illeve egy német–magyar nyelvű. A legtöbb bejegyző a leideni diákévekhez köthető, de megjelenik Utrecht és Bécs mellett Pest is, emiatt jóval több magyar származású bejegyzővel találkozunk az album lapjain.
A rövid ismertetőből is érzékelhető: a 16–18. századi peregrinusok kapcsolatairól, utazásairól, műveltségi viszonyaikról az egyes albumok is sok mindent elárulnak – az adatbázis több ezer bejegyzése révén azonban tágabb kontextusban is értelmezhetjük ezeket: jól nyomon követhető az antik és kortárs auktorok idézettsége, egy-egy egyetem diákságának összetétele, utazásaik hálózata.