.svg)
Még egészen nyomdaszagú az erdélyi rockzene négy évtizedének (1970–2010) átfogó, szemléző-értékelő (képes)könyve. A kolozsvári rádiós, a könnyűnek mondott zenével foglalkozó műsorok avatott szerkesztője, Zilahi Csaba vállalkozásának gyümölcse az Exit kiadó nevével fémjelzett új kötet, amely kétségkívül sokakat érintő, bár további kiterjedt vizsgálatokat is igénylő „tárgycsoportot” jár körül.
A kötet a rockzene genezisének és bontakozásának népszerű koncepciójából indul ki. „A rock and roll világszerte a lázadás, a szabadság, az önkifejezés legőszintébb formája. A kommunizmus sújtotta Kelet-Európában mindezek mellett a nyugati világ iránti vágyakozást is megtestesítette. Bárki, bármilyen zenei képzés nélkül, autodidakta módon megtanulhat gitározni, dalba öntheti gondolatait, és ha tehetséges, sikert arathat barátai körében, szülővárosában, országszerte. Egy dalt pedig egy szál gitárral bárki, bárhol, akár a tábortűz mellett is elénekelhet. Nem hiába nevezik a rock and rollt a 20. század népzenéjének.” Ez a szinte idilli rockértelmezés persze naivan elméletinek bizonyul, amikor a rock differenciálódásáról, bizonyos ágazatainak (akár a korábbiak rovására történő) térnyeréséről, a kommercializálódásról és a piaci versenyről, olyik rockegyüttes zenén kívüli – például üzletszerűen politikai – pozicionálódásáról kezdünk gondolkodni. Az alaptétel azonban helytálló: a rock sikertörténetének energiafedezete a popularitásban áll.
A hetvenes-nyolcvanas évek hazai rockélete természetesen az államszocializmusba zárt, de nyugatra kacsingatni vágyó, jobbára magyarországi mintakövetésben artikulálódó zenészek és bandák hőskora volt. A kilencvenes évektől új étappe kezdődött, csakhogy ekkoriban már egyértelművé vált a klasszikus rock fokozatos bomlása, szétágazása, technicizálódása stb. A termés viszont Kelet-Európában jelentősen megugrott. A most ötvenkilenc éves Zilahi Csaba természetesen pontosan érzékelte ezt a szakaszhatárt és a változásfolyamatok menetét, irányát, ütemét. A ’90-ben már hallgatható Rockpanoráma szerkesztője hazai lapok felkérésére kezdett publicisztikai szemléző-értékelő munkába. A Fiatalok magazinja, a Zenebona, illetve a Decibel folyamatos tájékozódási helye lett így a (hazai) rockéletre kíváncsiaknak.
Józsa Erika 2003-ban megjelent könyve után (A Metropol-sztori) többnyire évfordulós, emlékező alkalmak kapcsán esett egyre több szó kivált a Boros Zoltán televíziós szerkesztő által animált és a hetvenes években székelyföldi helyszíneken bontakozott fesztiválokról, elsősorban a Siculusról. Ennek a hőskornak az áttekintése (Metropol, Garabonciás, Semnal M, Vox T, Mikron, Magneton, Brevis, Provizor együttesek) Zilahi Csaba új könyvében önálló fejezetet kapott, amelynek végén a ’90 előtt itthon kiadott rockfelvételek diszkográfiája is megtalálható.
A további fejezetek regionális bontásban tekintik át az utóbbi húsz esztendő meghatározó rockaktorait, legyenek azok akár együttesek, akár egyéni zenészek. Kolozsvár és környéke, a Maros mente, Udvarhelyszék, Csík és Gyergyó, Háromszék, illetőleg a határ mente és a Szilágyság ekként önálló fejezeteket alkotnak az Erdélyi magyarockban.
Bevezető bekezdéseiben Zilahi igen érzékenyen reflektál arra a felemás – olykor dicstelennek tűnő – szerepre, amelyet a közvélekedés és a programszervező intézmények korifeusai a rockzenének tulajdonítottak – nagyjából az ezredfordulóig. A rock funkciója ekként jobbára a fiatalok bevonzása volt ilyen vagy olyan közösségi eseménybe. Amolyan mézesmadzag. „Erdélyben a rockzene körül valamikor az ezredforduló után kezdett olvadni a jég. Ekkor már úgy tűnt, érdemes magyar dalokat írni és énekelni. A jogdíjtörvény érvénybe lépése után egy ideig valósággal szárnyalt a lemezkiadás, egy magyar zenekar három kiadó […] közül is választhatott. 2001-ben elindult az Erdélyi Gitártábor sorozata, az első kettő Kalotaszentkirályon, majd a többi Székelyföldön zajlott. 2003-ban, a Félsziget Fesztivál első kiadásán meghirdették a Talentum tehetségkutatót. Beindultak a hazai rockzenekarokat is felvonultató nagy fesztiválok […], és újabb tehetségkutató sorozat indult Médiabefutó néven az RMDSZ támogatásával. A »milyen nyelven énekeljek?« dilemmája valamikor a tízes években szűnt meg. Ebben fontos szerepe van az anyaországi Hangfoglaló programnak is, innen az erdélyi zenekarok olyan támogatást kapnak lemezfelvételre, turnéra, videoklip készítésére, amilyenről tíz-húsz évvel ezelőtt még álmodni sem mertek.”
A változás tehát „előállt”, a termés betakarítása, megmérése pedig az olyan munkákra hárul, mint amilyen Zilahi Csaba most megjelent könyve.
