Érdeklődés hiányában elmarad

Mondhatni minimális előzetes tudással ültem be az Anul Nou care n-a fost (szabadabb fordításban Az új év, ami mégsem jött, a továbbiakban az egyszerűség kedvéért Új év) vetítésére. Tudtam, hogy ez Bogdan Mureșanu első nagyjátékfilmje, tarolt a Velencei Filmfesztiválon,¹ és hogy már jó eséllyel mindent elmondtak az 1989-es rendszerváltásról, amit mozgóképes műfajban el lehet mondani. Ehhez mérten az Új évben kis emberek nagy változásokat előidéző vívódásaiból áll össze az általunk már jól ismert történelmi összkép. Külföldi szökésről álmodozó egyetemisták, morális dilemmákkal küzdő művészek a propagandagépezet fogságában, kiszolgáltatott munkások és a szocialista eszmék megvalósításában csalódott nyugdíjasok, akiket még meghalni sem enged a rendszer – a szerteszét ágazó-bogazó élettörténetek több mint kétórás filmet eredményeznek.

Az Új év egyik meghatározó cselekményszálát 2018-ban rövidfilmként ismerhette meg a nézőközönség Cadoul de Crăciun (Karácsonyi ajándék) címmel,² amelyben a második osztályos Marius azt kéri a „Télapónak” írt levelében, teljesítse édesapja, Gelu (Adrian Vancica) kívánságát és haljon meg végre „Nicu bácsi”, azaz Nicolae Ceaușescu. Nem is lenne annyira veszélyes e némiképp bájos gyermeki naivitás, ha Marius nem tette volna fel névvel-lakcímmel ellátott levelét a postára. Amikor ez kiderül, a szülők hol egymást okolják („Ez nem gyerek, te! Ez besúgó! Egy besúgót neveltél!” – hangzik el a vita hevében), hol mentik a menthetetlent, hol kénytelenek szembenézni azzal, hogy teljes mértékben tehetetlenek a legkisebb ellenállást is büntető rezsimmel szemben.

Nyitásképp mégis más történettel indít a film: a Plugușorul patriotic című televíziós ódaműsor szilveszteri adásának (amely valóban létezett, de sosem került vetítésre)³ készítői záros határidőn belül újra kell forgassák a műsor egyik jelenetét, ugyanis a pártelnök dicséretét szavaló színésznő, Lili megszökött az országból, és talán épp a Szabad Európa Rádiónak nyilatkozik a Román Szocialista Köztársaságban uralkodó állapotokról. Messze a számítógépen generált grafika ma már egyszerű megoldásaitól, kénytelenek Lilihez hasonló arcot keresni a műsorba, így a fővárosi színházhoz szegődött művésznőt, Florinát (Nicoleta Hâncu) rendelik be helyére, aki így válaszút elé kerül: támogassa-e megjelenésével a fennálló rendszert, szabotálja-e minden lehetséges eszközzel a műsor megvalósulását, vagy inkább meneküljön el ő is? Fontos kiemelni, hogy a film nem farag reflektálatlanul mártírt Florinából, ő is ugyanúgy ismeri (és esetenként ki is használja) a társadalom működését, mint bárki más: tudja, hogyan szerezzen pult alatt olyan gyógyszert, amit nem akarnak kiadni neki, és azt is, miben segítette színházi szaktekintélyekhez fűződő viszonya. Még nagyobb tétje van így annak, hogy az eddig passzívan cselekvő Florina próbál aktívan ellenállni – ha nem is mindenben sikeresen.

Izgalmasan építi fel a film döntéseikben magukra maradt szereplőit (a gazdag szereplőhálóban természetesen a besúgók jelenléte is állandó, akárcsak az örök gyanakvásé is, ha valami változik az otthoni vezetékes telefon körül), akik csak pár perc őszinteséget engednek meg maguknak, például egy taxiautóban, amelyben megnyugtatóan hangosan szól a rádió, vagy egy lebontás előtt álló épületben. A gyors nézőpontváltás az első fél órában különösen feszült figyelmet követel nézőitől, ugyanakkor jellemző módon a hangkeverés és színészi dikció sem teszi azt könnyen befogadhatóvá. Így az Új év is lassan fedi fel összefüggéseit, mintha maguk a szereplők is csak fokozatosan ébrednének rá arra, hogy egymás szomszédjai, kollégái, sorstársai. Néha kiszólnak a jelenbe („Ha itt maradsz, rájössz, milyen hülye voltál. Nem változik semmi, még harminc év múlva sem!”); néha a múlt szivárog át a filmkockákba archív képsorok formájában (a szemfülesek még a valódi Plugușorul patriotic részleteit is láthatták), és teremt allegorikus összefüggéseket napjaink Romániájával, mindezeket anélkül, hogy túl didaktikussá váljanak. Mindenképp említésre méltó ugyanakkor a film különleges humora is, amely az abszurd szituációkban mutatkozik meg igazán, mint például a fentebb említett karácsonyi levél esetében, a folyamatos gáz- és áramszünetekben, Florina kétségbeesett próbálkozásaiban, hogy alkalmatlanná tegye magát a szilveszteri műsorban való fellépésre, vagy abban, hogy már-már komikusan tehetetlenek ezek a szereplők felülről jövő utasítások nélkül. Mindezek ellenpontozásaként tud katartikusan hatni a film zárlata, amely a fentebb említett módon ötvözi az archív filmes felvételeket a film narratívájában történő rendszerváltással: a rohanó tömeg közepén álló Gelut szinte úgy látjuk, mint a Plugușorul patrioticban újramontírozott színésznőt, mindeközben a megszakított pártfőtitkári beszéd és az ismételt Alo? visszhangzanak a háttérben. És bár a történelmi összkép értelemszerűen nagymértékben pozitív, a film lezárása mégis keserédes marad, többek közt a külföldi szökésre készülő fiatalok cselekményszála emlékezteti a film nézőit arra, hogy számtalan személyes tragédia és tönkretett élet árán jutottunk el idáig.

Tanulságos, kifejezetten sikerült film az Új év: bebizonyította, hogy van még ereje a nagy, történelmi narratíváknak és nagyjátékfilmes vállalkozásoknak. Hogy mindez jobban, kevésbé leterhelően érvényesült volna miniszéria formájában? Az elképzelhető. Mégis megvan az ereje annak, amikor a mozivásznon tárul elém az alig harmincöt éves történelem, a nézőtéren olyanokkal, akik majdnem láthatták a televízióban a Plugușorul patrioticot, ha érdeklődés hiányában nem maradt volna el.

Anul Nou care n-a fost (Az új év, ami mégsem jött), színes román játékfilm, 138 perc, 2024. Rendező és forgatókönyvíró: Bogdan Mureșanu. Operatőr: Bíró Boróka, Tudor Platon. Vágó: Vanja Kovacevic, Mircea Lăcătuș. Szereplők: Adrian Vancică, Iulian Postelnicu, Răzvan Vasilescu, Mihai Călin, Manuela Hărăbor, Emilia Dobrin.

Jegyzetek

¹                            Összesen három díjat kapott a produkció: az Orizzonti szekció Legjobb Filmje mellett (amelyet először kap romániai jelölt) a forgatókönyvet és az operatőri munkát is díjazták, utóbbit Biró Boróka csíkszeredai születésű operatőr kiemelésével.

²                            A rövidfilm jelenleg elérhető YouTube-on a CINEPUB és a Google együttműködésével: https://www.youtube.com/watch?v=AwuovHkwmiU. (utolsó hozzáférés: 2024. 11. 20.).

³                            Bogdan Mureșanu elmondása szerint az említett ódaműsor inspirálta a nagyjátékfilm elkészítésében. Bővebben: Andreea Ofițeru cikke a Szabad Európa honlapján, 2024. szeptember 22. Online: https://romania.europalibera.org/a/anul-nou-care-n-a-fost-film-interviu-bogdan-muresanu/33128056.html (2024. 11. 20.)

‍