Elfeledve, édentől keletre

Az erdélyi közönség számára – meglehet – kevésbé ismert tény, hogy Észak-Magyarországot, különösen Borsod-Abaúj-Zemplén megyét mennyire megrázta az 1989–90-es rendszerváltás. A térség, amely lényegében az állami nehéziparra támaszkodott, a piacgazdaság bevonulásának vesztese lett. A munkanélküliség, a kilátástalanság és a magas bűnözési ráta a kilencvenes évek óta sújtja e régiót, olyan ördögi körbe kergetve a lakosság egy részét, amiből nem látni a kiutat. Bernáth Szilárd rendezői debütálása, a Larry, Borsod megyében találja meg hősét, a dadogó juhpásztort, aki rapben ordítja ki magából a kimondhatatlant. Igazi halálugrás ez egy elsőfilmes rendezőnek, amely próbára teszi az alkotói felelősségvállalást és a (társadalmi) realizmus megteremtésének készségét. A Larry lehetett volna súlytalan nyomorpornó, de nem lett az. Felütésétől záróakkordjáig élettől lüktető film önkifejezésről, traumafeldolgozásról és felnövésről.

A Bernáth Szilárd és Nagy V. Gergő (a Dé­va, a Virágvölgy és Az Úr hangja írója) által közösen jegyzett forgatókönyv felvállaltan életrajzi ihletettségű, a címszereplő Larry figuráját ugyanis egy valódi Borsod megyei rapperről mintázták, Serranóról, aki a 2010-es évek közepén tűnt fel a Ki mit Tube? internetes tehetségkutatón. „Itt ragadtunk elfeledve, az édentől keletre, a legszegényebb régióban élve eltemetve” – énekelte meg Serrano, aki a dühös rímekben egyszersmind felelősségre is vonta a hatalmasokat a környezetében tapasztalt nyomor miatt. A forgatókönyv nemcsak Serrano környezetét és rap iránti elhivatottságát örökli meg, hanem a tehetségkutató motívumát is, mézesmadzagként húzva el a kitörés lehetőségét főhőse előtt.

A Larry címszereplőjének polgári neve Ádám (Vilmányi Benett), egy húszas évei elején járó juhpásztor, aki eleget van néptelen utakon és legelőkön ahhoz, hogy frusztrációit rapszövegekbe öntse. Ádám a természet lágy ölén ugyan hallatja hangját, az emberek között viszont elnémítja őt szüntelen dadogása. A fiú mindennapjainak része apja, Zoltán (Thuróczy Szabolcs), a környék köztiszteletben álló rendőre és az apa barátnője, Noémi (Szandtner Anna), aki új anyafiguraként a családhoz költözik. A puszta véletlen összehozza Ádámot egy helyi rapperrel, Csaladóval (Onofer „Csalado” László), akiből a dadogó fiú mentora lesz. Így születik meg Larry, a borsodi rapper, aki az Édentől keletre című számával felhívja magára a tehetségkutató és a magyarországi közönség figyelmét.

A film betonerős realizmusának elengedhetetlen eleme egy olyan szereplőgárda, amely egyrészt hivatásos színészekből, másrészt jóformán önmagukat alakító borsodi szereplőkből tevődik össze. Ez a hibrid módszer az olasz neorealizmust idézi, ahol – a tévhitek ellenére – nemcsak amatőrök, hanem profik is megjelentek a vásznon. A Larry tehát a Vilmányi–Thuróczy–Szandtner profi triójára építve emeli be az amatőr Csaladót és társaságát a narratíva terébe. Szintén a neorealista hagyomány köszön vissza abban, hogy Bernáth valódi helyszíneken forgat és bárhová követi Ádámot, az autótemetőtől a nyomortelepek tudatmódosult éjszakáiig. Az inkluzivitás kulcsfogalma ennek a rendezésnek, amely talán a dokumentumfilmnél is közelebb merészkedik szereplőihez.

A helyiek zabolátlan jelenléte láthatóan termékeny hatással van a profi színészekre, különösen Vilmányira, aki már-már generációja James Deanjeként fogalmazza meg a fiatal férfi dühét. Nem véletlen, hogy ­Dean az Édentől keletre című Steinbeck-adaptációban is az apai szeretetet kereste, míg a Larryben egy abuzív apa–fiú kapcsolat köti gúzsba Ádám karakterét. A dadogás lelki-fiziológiai dimenzióját hitelesen magára öltő Vilmányi filmes karrierjének legösszetettebb alakítását nyújtja, bizonyítva azt, hogy elbírja a főszerepet. Megformálásában Ádám egy nyers erőből építkező figura, aki ösztönösen érzi azt, hogy a rap a traumafeldolgozás tere lehet. Nehéz családtörténetének főbb töréspontjait így rapszövegekből ismerjük meg, és nem erőltetett flashback-jelenetekből vagy dialógusokból.

A Larry filmnyelvét ehhez mérten átitatják a rap és a dadogás motívumai. Főhősünk perspektívájából a gyári munkások tüntetésének dühös szólamai rappé válnak, ahogy a templomi lelkipásztor ismétlésekből álló heves szónoklata is. Hartung Dávid operatőr kézi kamerás képei látszólagos esetlegességgel és életlenséggel erősítik a film realista hatását, míg a vágás a dadogás meg-megakadását fordítja le saját nyelvére ugróvágásokkal – ezáltal megtörve a kép folyamatosságát. A dadogás filmnyelve leginkább a Larry elejének és végének párhuzamba állításával válik kitapinthatóvá. A film eleje rövid beállításból, míg az utolsó jelenetek hosszú beállításokból tevődnek össze, rámutatva arra, hogy valami megváltozott Larryben a cselekmény alatt.

Túl a fent felsoroltakon a Larry zamatát laza humora adja meg, amely időről időre magukat a karaktereket is kibillenti a kilátástalanságból. Emiatt sem (vulgárisan kifejezve) nyomorpornó Bernáth filmje, mert a szociális érzékenységű, realista filmnyelv dacára mer humorizálni és játszani. „Ettől sem leszek ép” – dadogja, suttogja vagy éppen ordítja Larry a nagyvilágba, és legyünk bárhol, közönségeként úgy érezhetjük, hogy a mi frusztrációinknak és dühünknek is hangot ad.

Larry, színes magyar film, 108 perc, 2022. Rendező: Bernáth Szilárd. Forgatókönyvíró: Bernáth Szilárd, Nagy V. Gergő. Zeneszerző: Sperling Andor. Operatőr: Hartung Dávid. Vágó: Szabó Tamás. Producer: Muhi András, Ferenczy Gábor. Szereplők: Vilmányi Benett, Thuróczy Szabolcs, Szandtner Anna, Onofer László, Csiki Gellért, Váradi Rajmund, Lakatos János Gábor.

‍