Életmondás

Nehéz feladatnak tűnik Csontos János (újság)író, filmrendező kötetének, a Karneválnak irodalmi tárcáit egységesen jellemezni. Bár valójában pontosan a 2011–2014 között a Magyar Nemzet hasábjain futó, most könyv formában megjelentetett rovat – mint neve is mutatja – színes, arcát váltogató jellege ellen szólna egy ilyen homogenizálási kísérlet. Így a fülszöveg csak a Makovecztől Hadrianus faláig tartó ív néhány vonását ragadja ki. Mindezek mottója – a Hamvas Béla előtt fejet hajtó szerzővel egyetértve – így hangozhat: „A pácban mindenki benne van.”

Műfajukból kifolyólag a szövegek kettős ritmizáltságú olvasásra késztetnek: „keveset intenzíven” lehetne az ajánlott stratégia. Hiszen az egyes darabok hírértéküknél, stiláris vívmányaiknál (például újításszámba menő nyelvhasználatuknál – lásd „haknizni”, „átfazoníroz”) és nemritkán extravagáns témaválasztásuknál (így az „eredeti” paródiájának szánt Ignobel-díj; az egyetlen magyarországi tudományos-fantasztikus periodika vagy Izland gazdasága) fogva csak úgy végigfuttatják befogadójukat a maguk koncentrált három oldalán. A különböző léptékű és korú politikai eseményeket, társadalmi jelenségeket, a művészeti, kiemelten irodalmi és építészeti kérdéseket érintő írások ugyanakkor nem alkalmasak a „halmozásra” – ennyiben érvényesítik sajátos médiumuk (a periodika) kívánalmait a közegváltás után is. Nem mellékes, hogy a média szerepe és lehetőségei a gyűjtemény egyik tematikus súlypontját jelentik.

Elengedhetetlen néhány szót szólni a szerző írásaiból kirajzolódó világlátásáról is, hiszen a tárcák mint olyanok a személyesség, akár vallomásosság kiemelt közegét nyújtják. Csontos Jánosról elmondható, hogy nem kíván sem „szövegmenedzser”, sem „információs szinkrontolmács” lenni. Amikor tehát valamit leír – EU (= „az ócskavas közös piaca”) -szkeptikusan, ugyanakkor szülőföldrészünk, a „kompország” és a magyar „alom”, valamint a keresztény, transzcendens értékek iránt elkötelezetten, a világnézeti semlegességet a „szabadságjogok abszurd léptékű meghosszabbításaként” könyvelve el –, olyankor gondolkodásra, konstruktív állásfoglalásra is felhív (a „pácok” kapcsán).

„Mondj életet!” – állt a babiloni főtemplom homlokzatán és a Karnevál darabjainak hátterében.

Csontos János: Karnevál. Napkút, Budapest, 2014.