Egy huszadik századi „bolygó magyar”

E kötet szerzője intellektuális érdeklődésének fő irányvonalát a magyar társadalom és kultúra összefonódása a népi mozgalomban, az ehhez kapcsolódó útkeresések képezik. Ennek megfelelően vallja be az ez alkalommal ismertetett könyve első soraiban: Borbándi Gyula már diákkorában példaképe volt. És a biográfiából ítélve mind a mai napig az is maradt.
Két idézetet érdemes kiemelni: „Borbándi Gyuláról monográfiát írni szinte lehetetlen… Borbándi legalább három-négy életet élt. Külön-külön kellene feldolgozni az anyag gazdagsága, bősége és jelentősége okán a folyóirat-szerkesztő, a rádiós szerkesztő, a népi mozgalom monográfusa és a magyar emigráció krónikása életét” (17.). Továbbá: „Borbándi Gyula az emigráció egyedülálló és kétségkívül legtermékenyebb krónikása.” (226.) E két idézet kifejezi a szerző tiszteletét a Borbándi-életmű iránt, és egyúttal érzékelteti ennek sokszínűségét is.
Mivel minden könyvnek megvannak a maga terjedelembéli korlátai, ennek megfelelően sűrűsödik be az igencsak terjedelmes és aktív élet ismertetése is. Az életrajz Borbándi születésétől haláláig követi nyomon a történéseket, és e sajátos életpálya elemei – többek között az, hogyan jut el Jászi Oszkár méltató szavaitól Lezsák Sándor barátságáig és a Lakiteleken töltött alkotói időszakig, a kétezres évek állami kitüntetéseiről nem is beszélve – némiképp a huszadik századi „bolygó magyar” archetípusát is meghatározhatnák. A kötet elsősorban Borbándi, az emigráns életpályájára koncentrál, ennek tükrében kaphat az olvasó betekintést a nemzete sorsa iránt elkötelezett, a hidegháború évtizedei alatt alkotó magyar emigráció világára. Ami – mint például a Szabó Dezső szellemi öröksége kapcsán folytatott vitára reflektálva – távolról sem volt egységes. A Látóhatár és az Új Látóhatár folyóirat kapcsán domborítja ki a szerző Borbándi értékalkotó és integratív személyiségét, valamint viszonyát a kor emigráns személyiségeivel. Borbándinak a Szabó Zoltánhoz, Gombos Gyulához, Ignotus Pálhoz és sok más hasonló kaliberű egyéniséggel való viszonyulását kronologikusan mutatja be, Bibó István pedig külön alfejezetet is kap.
E Borbándi-életrajz mind összképét, mind a rendelkezésekre álló források kiaknázását tekintve teljesnek mondható. Ugyanakkor jóval inkább egy jövőbeli kutatásokat ösztönző, ezek lehetőségeit megnyitó munka, amelyek tematikájára a szerző maga is többször utal.

Petrik Béla: Borbándi Gyula. Egy sors a küldetés és a szolgálat jegyében. MMA Kiadó, Budapest, 2020.