.svg)
Jó hangulatú, közönséget is bevonó beszélgetéssé sikeredett a Könyvhét első napjának délutánján zajlott Dóka Péter-közönségtalálkozó a Bánffy-palotában. Dóka Pétert Nyulász Péter író faggatta könyveinek fogadtatásáról, mesevilágáról, zenélésről, szerkesztői feladatokról. Mindjárt az első kérdés a mesék sajátos, a népmeséket egyfajta görbe tükörben láttatott, kifordított világára vonatkozott. Erre vonatkozóan a meseíró elmondta, szíve szerint minden olvasott művet újraírna. Lehet, hogy szerkesztői mivoltából is adódik, de még inkább az írás gátakat felszabadító korláttalanságából. Amikor az ember ír, teljesen gátlástalanná válik – tette hozzá Dóka Péter. Beszélt első írói próbálkozásáról, a sikertelenség nyomán a siker ízéről. Majd beszélgetésük – a nézőtéren ülő kisgyerekeket láttán – egyre inkább feléjük fordult, biztatva őket a kérdezésre. Kiderült, a közönségben ülő gyerekek között vannak Dóka Péter-olvasók, a Fekete eső című regényét például már ismerősként idézték. Szó esett még a felnőttek és a gyerekek kérdései nyomán írásról, ihletről, kitartásról, kiderült az is, melyik az író legfontosabb testrésze – nem a keze, még csak nem is az agya, hanem a feneke.
A beszélgetés a vége felé mégis komolyabb vizekre evezett Nyulász Péter: a Móra Könyvkiadóban betöltött szerepéről, a szerkesztői feladatokról kérdezte Dóka Pétert. Az író kiemelte, szép, szép, hogy a Móra Kiadó patinás kiadónak számít, amelyre a klasszikusok újrakiadásában mindig lehet számítani, de újításra, a kortárs szerzők felkarolására is szükség lenne. „Olyan ez, mint a léghajó, szükséges egy idő után ledobálni bizonyos nehezékeket, hogy elég magasan tudjon szállni” – fogalmazott Dóka Péter.
