Doina Ioanid versei Lövétei Lázár László fordításában a 25. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron

Szombaton, november 16-án a 25. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár keretén belül a Nemzeti Színház Térey János termében a délutáni beszélgetés vendége Lövétei Lázár László és Doina Ioanid voltak. A szerzőnővel és a fordítójával Gálfalvi Ágnes beszélgetett a magyar fordításban nemrég megjelent Ideje, hogy fülbevalót hordj című kötetről.
A kétnyelvű könyvbemutató első mozzanataként Gálfalvi kihangsúlyozta a könyvvásár nemzetközi mivoltát, amit a rendezvénysorozat neve is ígér. Kiemelte, hogy ennek ellenére elég kevés a valóban nemzetközi rendezvény; példaként elmondta, hogy alig néhány román szerzőt tud felsorolni az elmúlt három év vendégei közül. Rákérdezett Doina Ioanid írói pályán való elindulására, aki első lépésekként a próbálkozásokat említette, azokat a kidobott füzeteket, amiknek csak idővel lett igazán tétje, amikor később rájött, hogy mondanivalója van, amit közölni szeretne az emberekkel. Ezután a magyar fordítással kapcsolatban elmesélték, hogy Lövétei maga választotta Ioanid verseit és azzal kereste meg a kiadót, hogy szívesen fordítaná a szövegeit.

Ezután ő is egy kérdéssel fordult a szerzőnőhöz, arra volt ugyanis az eddigi köteteit ismerve kíváncsi, hogy mi a véleménye a fejlődésről. Megjegyezte, hogy a magyar szerzőkkel szemben van egy igen átlagos elvárás, hogy minden kötetnek valami új koncepciója kell legyen, elvárjuk az A-ból B-be való eljutást mind a szerzői életrajzot tekintve, mind pedig az egyes történetek esetében. Ezzel szemben nála Lövétei nem érez semmilyen fejlődéskényszert. Ioanid ezt megerősítve arról beszélt, hogy szerinte a perspektíva változása tartja mozgásban az életművet, nem kell mindig új témákkal operálni, elég az új megközelítés.

A továbbiakban felmerült a generációs hang kérdése, Gálfalvi Ágnes ugyanis kíváncsi volt, hogy a szerzőnő melyik írói vagy költői hagyományba tudná beilleszteni a szövegeit és azok alapján önmagát mint szerzőt. Válasza alapján megtudtuk, hogy ő nem tartja érdemesnek a generációs elkülönítést, távol áll tőle ez a bekategorizálás, ő ugyanis sokkal inkább az egyéni hangokra irányítaná a figyelmet.
A beszélgetést színessé tették Doina Ioanid közbeékelt versei, melyek közül több is elhangzott az est során mind magyarul a fordító, mind pedig románul a szerzőnő felolvasásában.
Lezárásként a közönséget meglepve a sorok közül felállt Nagy Attila költő, aki felolvasta egy versét, melyet erre az alkalomra írt, majd a dedikált szöveget átadta Lövétei Lázár Lászlónak.