Dialógusok tárgyakkal, társakkal – Fehér Imola Méhes György-debütdíjára

Fehér Imola elemében érzi magát a dialógushelyzetekben: első publikált szövegei párbeszédes formát öltöttek, Simonfy József költővel négykezesek írásába fogott nemrég, első kötete pedig, a VálóVersek (Ábel Kiadó, Kolozsvár, 2021) voltaképpen beszélgetések sora valakivel, aki már nem nyitott a válaszadásra, és tárgyakkal, amelyek ennek a kapcsolatnak a hátramaradt nyomai.

A könyv alaphelyzete és visszatérő motívuma a szakítás, a válás – ennek körülírásához keresnek nyelvet a versek. A fő hangnemváltozat játékos ugyan, de a szójátékokon, sztereotípiákat rendre kifordító szövegeken átüt a keserűség, a veszteségérzet. A szakítás ténye átírja a tárgyakhoz, terekhez fűződő viszonyt: magán a személyes veszteségen túl az emlékek anyagán is változtatni kell, nem lehet még egyszer ugyanúgy kézbe venni egy tárgyat, nem lehet még egyszer ugyanúgy sétálni egy utcán, városban. A cél persze az lenne, hogy a szakítás utáni személy újra önálló individuumként legyen jelen saját életében, ehhez kell az új nyelv, kellenek az új konkrétumok. Ezeket hozzák létre, erről beszélnek Fehér Imola versei.

A könyv második részének legjellegzetesebb motívuma a vér – itt is az íródik versbe, ahogy két ember egymáshoz kapcsolódik, s ahogyan ennek drámaisága egy titkos periódusos rendszer egyetlen elemén keresztül is megragadható. A vér az intimitáshoz, élethez, halálhoz egyszerre kötődik, jó kiindulópontja mi-lett-volna-ha gondolatmeneteknek, amelyekből oly gyakran építkezik a költészet.

A verseket ugyan témák, motívumok, helyzetek fűzik leglátványosabban össze, de máris felismerhető egy költői hang: Fehér Imola verseskönyve karakteres pályakezdés, amelyet folyóirat- és antológiaközlések, a történő költészet eseményei kísérnek, írott, hangzó és képi formában.

Fehér Imola 1983-ban született Szatmárnémetiben, a kolozsvári BBTE Bölcsészettudományi Karán végzett, ennek emléknyomai a VálóVersekben is megjelennek. Jelenleg német–angol szakos tanárként dolgozik szülővárosában, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban. 2019 januárja óta publikál rendszeresebben, azóta írásai megjelentek többek között a Korunk, Szépirodalmi Figyelő, Helikon, Látó, Várad, Tiszatáj, Élet és Irodalom lapjain és több irodalmi antológiában. Az őt legközelebbről ismerők arról számolnak be, hogy szívvel-lélekkel, hatalmas dinamizmussal végez mindent, amibe belevág – akár írásról, akár rendezvényszervezésről, akár interjúkészítésről, akár tanításról van szó. A szatmárnémeti irodalmi közeg közelmúltbeli felpezsdülésében, diákszerzők köreinek, publikációinak megszervezésében döntő szerepe van. Ha Szatmárnémeti kulturális térképét próbálja meg felvázolni valaki, akkor az utóbbi években egy mozgásban levő Fehér Imola-csomóponttal is számolnia kell.

Sok erőt, energiát, alkotókedvet kívánok a folytatáshoz, szeretettel gratulálok az Erdélyi Magyar Írók Ligájának Méhes György-­debütdíjához!

‍

(A laudációk 2022. június 3-án hangzottak el az Erdélyi Magyar Írók Ligája díjátadó gáláján.)

‍

‍