.svg)
A Helikon legutóbbi tematikus száma a magyar krimi tematikája köré szerveződik, ennek bemutatására kerül sor a Kolozsvári Magyar Napok keretein belül kelet-európai időszámítás szerint 2020. augusztus 19-én, szerdán 16:03 és 16:58 között a Bulgakov Irodalmi Kávéházban, Borsos J. Gyöngyi, Papp Attila Zsolt és Szántai János célszemélyek jelenlétében. Márpedig egy vérbeli krimi szám bemutatója nem is kezdődhet verőfényes napsütésben: az alkalomhoz illően súlyos, esős, szürke hangulatot biztosít az időjárás. Igazi délutáni noir. Mintha egy bűnügyi helyszínre érkeznénk, az esemény előtt húsz perccel ott kell lenni, közben szigorú előírásokat kell betartani: maszk az arcra, lázmérés, kézfertőtlenítés, távolságtartás. Épp csak gumikesztyűt nem osztanak, nehogy kontamináljuk a nyomokat és vakvágányra térítsük a titokzatos ügyet. A kevésbé közönségbarát meteorológiai viszonyok ellenére számos megfigyelő gyűl össze, rendezői utasításra kezdés előtt öt perccel az eső is abbamarad.
16:01-kor felderítő hadjárat indul Papp Attila Zsolt és Szántai János után, szerencsére a kiváló detektívek rövid időn belül előkerítik a delikvenseket és el is kezdődhet a bemutató. A beszélgetésben a két meghívott mellé Borsos J. Gyöngyi társul cinkosként, hárman pedig igyekeznek körüljárni a magyar krimi rejtélye körül felmerülő legfontosabb kérdéseket.
16:07-kor az esemény bevezetőjeként Papp Attila Zsolt megköszöni a Helikon főszerkesztőjének, Karácsonyi Zsoltnak, hogy a folyóirat harminc éves fennállása óta először eltért a megszokott zöld alapszíntől és vörös írással jelenhetett meg. Az is kiderül (16:13), hogy Kondor Vilmos, akinek nem szokása regényeiből előre részleteket közölni, mégis közlésre bocsátott egy részletet a tematikus lapszámban. Papp Attila Zsolt elárulja, hogy a lapszám tervezésekor egy átfogóbb nyomozást terveztek a krimiirodalom világában, de hamar egyértelművé lett, hogy ekkora téma messze meghaladná a terjedelmi korlátokat, ezért a tájékozódást inkább a magyar krimi irányába folytatták tovább.
A nyomok mentén haladva, első körben a magyar irodalom elitista hozzáállásáról beszélnek a meghívottak. Szántai rávilágít arra (16:25), hogy míg a magyar vígjáték világszerte elismert, addig a magyar krimi inkább csak „hírhedt”, nem képes világszínvonalon mozogni. Úgy véli, hogy a magyarok nem, vagy csak ritkán merik felvállalni, hogy krimit írnak. Mintha egy „művészi felhőről tekintenének alá a műfajra”, kissé lesajnálóan. Akik mégis kísérleteznek a műfajjal, mint Szerb Antal vagy Tandori, ők is inkább a magas művészet felől közelítenek hozzá, de ők is inkább kivételek, mintsem szabály.
Borsos J. Gyöngyi bevallja (16:31), szereti azt, amikor egymásba olvad a krimi és a vígjáték. A finom áthallások és rejtett humor akkor működik igazán, ha a befogadó jártas a krimik világában. Szerinte a nyolcvanas években futó Albatrosz-sorozat méltatlanul mellőzött és lesajnált, pedig stílustörténetileg és korrajzként is egyaránt fontos művek. Úgy véli, azért nehéz magyar krimit írni, mert nem alakult ki egy olyan minta, olyan univerzum, amelyhez kapcsolódni lehet, mint az angolszász irodalomban Arthur Conan Doyle vagy Agatha Christie.
Szántai Jánosnak (16:43) az a meglátása, hogy a magyar irodalomban eleve kevés a krimi, de Erdélyben lámpással is alig lehet krimiirodalmat találni. Papp Attila Zsolt (16:49) hozzáteszi, hogy valóban meglehetősen kevés példát lehet találni, de azért Szabó Róbert Csaba Fekete Dacia című kötete vagy Székely Csaba régi novellái idesorolhatók. Továbbá azt is beismeri, hogy régóta piszkálta a gondolat, hogy vajon miért nem írt senki belevaló, székely krimit: fatolvajokkal, medvékkel és pálinkagőzzel? Abbéli szándékáról is nyilatkozik, hogy hosszú időn át azt tervezgette, hogy ő lesz az, aki pótolja ezt a hiányt és megírja majd az első ilyen regényt, de nem régiben azzal szembesült, hogy már megelőzték. Ráadásul egy román író volt a tettes: Caius Dobrescu írta meg Moarte în Ținutul Secuilor (Halál Székelyföldön) címmel írta meg az első székely krimit.
A beszélgetést követően (16:52), mintegy tanúnak beidézik a lapszám két szerzőjét, Mărcuțiu-Rácz Dóra és Karácsonyi Zsolt személyeket, akik felolvasták témába illő műveiket. Ha minden rejtélyre nem is derül fény, azért új nyomokat kapunk, amelyeken tovább lehet kutakodni a magyar krimiirodalom világában.
Fotó: Mărcuțiu-Rácz Dóra
