‍Csak ők, a természet meg a nyugi

Ó, ti már nem is tudjátok, milyen az igazi természet! Hogy az milyen egyszerű tud lenni! Fű, fa, virág, természet! Kék ég, zöld moha, természet! Napsütés, friss levegő, természet! Esőfelhők, fojtó pára, természet! Avarillat, mezőillat, természet! Hószag, sárszag, esőszag, természet!

Lehet csak úgy benne lenni a természetben. Nem kell teljesítménytúrákat tenni, félmaratonokat futni a természetben. Bevásárolni ruhákat, cipőket, eszközöket, hogy ott legyél a természetben. Csomagolni a felszerelést napokig. Dehogy! A természet, az olyan, hogy lehet csak úgy sétálni, elmélkedni benne, bármilyen ruhában. Meg lehet pihenni, el lehet lazulni benne. Energiaszelet nélkül. Vitaminos víz nélkül. Lépésszámláló és szívritmus-mérő nélkül. Ergonomikus túrabot nélkül. Mikroszálas fejvédő kendő és nedves törlő nélkül.

És a természet olyan is, hogy nem kell félni benne.

Lehet csak úgy gyönyörködni benne. Gyalog, nem a kocsiból vagy a kocsi mellől. Úgy, mit régen.

Amikor az emberek csak egyet gondoltak, és már mentek is ki a természetbe. Nem kellett beiratkozzanak az EKE-be, vagy szervezkedjenek egy csomót, programokat egyeztessenek, hogy ne legyenek egyedül a természetben. Akkor még közel esett hozzájuk a természet.

Kimentek, megnyugodtak. Csak ők, a természet meg a nyugi. Nem kellett idegeskedni a természetben. Nem jött a medve, nem jöttek a juhászkutyák, a quadok a természetben. Hempergőzhettek nyugodtan az erdei avarosban. Heverészhettek tisztásokon. Üldögélhettek a patakparton. Szedték a vadvirágot, a gombát, halásztak, bóklásztak a természetben.

Akár egyedül!

Nem kémleltek állandóan körbe riadtan, hogy van-e nyáj, vagy mi lehet a távolban az a nagy, kerek barnás valami. A távoli nagy kerek köveket nagy kerek köveknek gondolták régen a természetben. És nem ijedtek meg, ha hirtelen megjelent egy ló, egy tehén vagy egy kutya a természetben. Mentek nyugodtan arrafelé, simán elsétáltak mellettük, vagy jól megkergették őket, ha kellett. Közben beszéltek hozzájuk. Beszéltek az állatokkal a természetben. Vagy persze kiabáltak nekik. Tudták, hogy szóljanak az állatokhoz a természetben. Kifürkészték a szándékaikat a természetben. Nem kellett náluk riasztó vagy paprikaspré legyen a természetben. Nem kellett eltávolítaniuk magunktól a természetet a természetben.

Hallgathatták a csendet a természetben. A fák susogását, a madarak énekét. Nem kellett készenlétben füleljenek állandóan, hogy mi zizzen, mi reccsen, mi roppan, hogy dörmögést vagy cammogást hallanak-e. És nem szólt a gépzene a természetben. A fiatalok gitároztak a természetben. Meglátták a természetet, és már vették is elő a gitárt. Ilyen érzékenyek lettek a természetben. Ha nem volt náluk gitár, fütyörésztek vagy énekeltek. Viccelődtek, hogy a szájuk mindig náluk van. Jaj, hát minden olyan természetes volt a természetben! Komolyan!

Belefeledkezhettek az emberek természetbe, csak úgy. Mint a költők. A régiek.

Régen a költők is gyakran kimentek a természetbe, nem féltek semmitől. Elengedhették magukat, csak üldögéltek kényelmesen egy-egy dombtetőn vagy tó mellett, sétáltak nagyokat, s közben született meg bennük a költemény, amit aztán az iskolában a gyerekek megtanultak, hogy lelkileg is közel kerüljenek a természethez. És mert muszáj volt. Akkoriban meg kellett tanulni kívülről a verseket, helló! Nem volt ott mindig a telefon, hogy csak lehessen kapni elő, s onnan olvasni!

Ezért az embereknek gyakran eszükbe is jutott egy-egy vers a természetben. Vagy inkább csak egy fél. De azt is szívesen elszavalták a természetben. Nem csak fütyörésztek, énekeltek tehát: szavaltak is természetben. (Ez egészen különös volt a természetben.) Ma már szegény költők is félnek a természetben. Neurotikus verseket írnak a természetben, ha ki mernek menni egyáltalán. De inkább kocsmákról és városokról írnak, valamint a vágyról, hogy milyen jó lenne a természetben. És a félelemről, hogy mi lesz, ha nem lesz természet, ahová egyszer majd ki merhetnek menni.

És a festők! Hát nem? Régen mennyit festettek magányosan a természetben! Felkerekedtek, cipelték magukkal a sok felszerelést hegyen-völgyön át. És aztán a legvadabb helyeken telepedtek le, időztek el hosszan. Le mertek festeni egy hegyi vízesést, egy ciherest, egy málnást, egy kukoricást! Ma már? Sok helyen a kert végébe se merik felállítani a vásznat. Festőtáborba mennek, ha a természetről akarnak műveket alkotni, hogy sokan legyenek, mert úgy biztonságosabb a természetben.

Egyre távolabb a természet a természetben.

Messze el kell menni a természetben, hogy ne legyen eldobott palack, pléhdoboz, csikk és málló papír a természetben. Ezért is nehéz csak a közelben sétálni a természetben. Emberpróbáló látvány ez a természetben. Gyakran kell mérgelődni, elhűlni és szorongani a természetben.

Nem könnyű, egyáltalán nem könnyű a természetben. Mert egyre bonyolultabb, hogy egyszerű legyen a természetben.