.svg)
„Csak ne a Szálinger Balázs írja meg!” – kolozsvári író-olvasó találkozó a József Attila-díjas költővel
2024. szeptember 23-án tartották Szálinger Balázs író-olvasó találkozóját a Planetárium kávézóban a Mesebolt Bábszínház és a Puck Bábszínház együttműködésének margójára, akik a Királyok könyve című osztályterem-színházi előadássorozattal készültek 5 kolozsvári iskolába. A történetek szerzőjét Demeter Zsuzsa kritikus, a Helikon szerkesztője kérdezte.
„A bábszínházból nem lehet kinőni” – indítja a beszélgetést Demeter egy személyes történettel a bábszínház kortalanságáról, örökérvényűségéről. Szentegyházi gyermekkorából fülébe ragadt egy bábelőadás betétdala, amit harminc év elteltével meghatottan nézett újra gyermekeivel a kolozsvári Puck Bábszínházban. Izgalmas fordulat tehát Szálinger Balázs költő életművében az Árpád-házi királyokról szóló 5 történet. Demeter szerint Szálinger – Arany Jánoshoz hasonlóan – olyan alkotó, akinek kő és mész kell, szeret a történelemből építkezni, kutatni azt.
A szerző elmondása szerint a honfoglalás, Szent István, Szent László, III. Béla, illetve IV. (Kun) László krónikáinak megírásában az volt a kihívás, hogy a gyerekek ne történelemórán érezzék magukat, amit kizárólag humor által lehetett elkerülni: „A humor az egyetlen eszköz, amivel történelmünk hőseit le lehet emelni szobortalapzatukról.”
A szó hamar Petőfire terelődik, aki Szálinger érdeklődésének, jelen munkásságának fontos szereplője, és szintén fontos lenne leemelni talapzatáról, hogy az iskolában ne történelmi tényezőként kezeljék. A szerző is ezt teszi készülő útinaplójában, amiben Petőfi Sándor 1845-ös felvidéki útját járja újra helyszínről helyszínre. A beszélgetésből kiderül, hogy az Úti jegyzetek címen ismert mű modern verziója lesz – ugyanúgy helyszíni jegyzetekből fog állni. A szinte 180 éves szemlélet-különbségeket ábrázoló könyvbe helyi történetek, Petőfi-anekdoták is bele lesznek építve. „Petőfi a legvégigkövethetőbb 19. századi magyar híresség, a helyszínek látogatásakor fontosnak tartom, hogy olyan történeteket kutassak fel ottlétéről, amik naplójába nem kerültek bele” – mondja Szálinger, aki nem lepődik meg azon, hogy a históriák nagy része „Sanyika” nőügyeiről szól.
Demeter Zsuzsa játékosan megdorgálja Szálingert, aki magyarországi létére remekül megírja a határon túliak történeteit a helyi szerzők helyett – ilyen például Kályha Kati című színpadi műve, ami az első világháború utáni Nagybánya román megszállását dolgozza fel. Irodalmárok asztaltársaságánál, egy-egy izgalmas történelmi téma felmerülésekor már szállóigeként hangzik el, hogy „Csak ne a Szálinger Balázs írja meg!”.
Végezetül Demeter asszociációs játékra hívja Szálingert, amelyben a megadott szavakra, frázisokra a költő saját emlékkel vagy verseinek felolvasásával kell válaszoljon. Így érkezik válaszul az M1/M7, a szerző harmadik verseskötetének címe az „autópálya” szóra, és „Rodostóra” meg a Mikes Kelemen újabb éve elmegy című versének felolvasása a Koncentráció kötetéből. Szó esik a magánkiadás előnyeiről is a kiadói rendszerrel szemben, ami jó alkalom arra, hogy Demeter helyszíni kötetvásárlásra szólítsa fel a szép számban összegyűlt érdeklődőket. Az est kellemes, kötetlen beszélgetéssel folytatódik.
