A Kolozsvári Akadémiai Bizottság Irodalomtudományi Szakbizottsága szervezésében Bor és irodalom címmel tartottak irodalmi estet a kolozsvári Vallásszabadság Házában, 2019. január 11-én. Az est témaköre természetesen az ember, a költészet és a bor viszonyát taglalta, elsőként Horváth Csaba, a Károli Gáspár Református Egyetem docensének előadásában. Ezt követően Kemény István József Attila-díjas költő estjére került sor. Horváth Kannás bordal: A bordaltól napjainkig című előadása egy olyan irodalomtörténeti jellegű áttekintő volt, amely az ókori költészettől a kortárs magyar irodalomig próbálta meg felvázolni a boriváshoz kapcsolódó szokásokat, szófordulatokat, fontosabb toposzokat.
Horváth kiemelte, hogy elsőként mindig középiskolában találkoznak a diákok a bordal műfajával, amellyel sokszor a gyerekek nem tudnak mit kezdeni. Anakreón előtt is írtak már bordalokat, tette hozzá, viszont ami érdekes, hogy már borászati szaklapok is közöltek írásokat bordalok kapcsán. Nyilvánvalóan alkoholfogyasztási szokásainktól függ, hogy a bordalt vagy a borozást tematizáló irodalmat hogyan ítéljük meg, avagy lehet-e úgy bordalt írni, hogy sosem iszunk bort, vagy lehet-e ittas állapotban írni? A magyar irodalomtörténetnek volt pár furcsa vitája ennek kapcsán, például nem tudjuk, Petőfi tudott-e két deci bornál többet meginni. A kérdés az, hogy ennek van-e relevanciája költészetének megértése során? Ha az alkoholfogyasztást mint költői szerepet vesszük alapul, akkor nyilván van értelme, hiszen különböző népek, csoportok identifikációjában is segít – bizonyos alkoholfajták, de más italok, pl. a kávé vagy a limonádé is sűrűn felbukkanhat motívumként egy-egy nemzet irodalmában.
Kemény István felolvasóestje követte az előadást, a szerzővel Horváth Csaba és Bányai Éva beszélgetett. Bányai kiemelte, hogy Kemény legújabb kötete, a Nílus fülszövege mellet a szerző portréfotóján egy borospohár is helyet kap, és kíváncsi lett, hogy ez szándékos volt-e? Kemény fotóját Szilágyi Lenke készítette, aki pillanatfelvételeket csinált egy eseményen, és a borospohár teljesen véletlenül került a fotóra. Kemény István csak annyira szeret borozni, mint bárki más, nem kiemelkedő ez számára. Az elhangzott előadás kapcsán megjegyzi azonban, hogy felkeltette az érdeklődését ez a bordal-írás, végül is miért is ne lehetne 2019-ben bordalt írni, néhány szabály feltérképezésével. Ebből kiindulva arról is beszélt a szerző, hogy nem szeret alkalomra vagy felkérésre verset írni, akkor már inkább a penzumszerű prózaírást választja. Ennek ellenére írt például barátja, Bartis Attila 50. születésnapjára verset. Ennek az az oka, hogy az idő múlásával talán föl-fölbukkan benne az az érzés, hogy bizonyos pillanatok túlságosan fontosak, vagy mérföldkövek ahhoz, hogy megörökítetlenül maradjanak. Szó esik a Nílusról mint kötetcímről – a folyókhoz mint örök vizekhez is szoros viszony fűzi, megmagyarázhatatlan kötődés. Kemény somolyogva teszi hozzá, hogy nem hisz az ilyen örökletes tulajdonságokban vagy családi vonásokban, de talán az sem véletlen hogy a Dunához való szoros kötődése (pl. a Kedves ismeretlen című regényében) okán eszébe jut, hogy egyik őse Tabán és Pest között révész volt. A Kedves ismeretlenre mint kötetcímre bosszankodva emlékszik, mivel hagyta magát rábeszélni, hogy az eredeti, Torrington munkacímet megváltoztassa kiadás előtt. Szerinte „nagyon irodalmi címe van” és nem lehet megjegyezni. Ugyanez a szatirikus helyzet más kötetcímek kapcsán is felmerül benne, pl. A királynál című verseskötet, amit „nem lehet leírni” sehol, a határozott névelő miatt. Felötlik benne ugyancsak Bartis esete, akinek a könyve kapcsán szokták kérdezni, hogy „olvastad-e A végét”. Kemény István az est folyamán a közéleti költészet mindenkori aktualitására hívta fel a figyelmet. A rendszerváltás utáni nyugodt süketség és némaság szülte meg benne előbb a kilencvenes évek végi (a szerbiai bombázások alkalmával), majd a kétezres évek eleji híres politikai költészetét. A szerző természetesen felolvasott új verseskötetéből is, de hallhattunk az alkohol ivásával is kapcsolatba hozható miniesszéket is a Lúdbőr kötetből.