.svg)
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája adventi könyvbemutató-sorozatán került sor László Noémi Bodzabél című gyermekvers-kötetének a bemutatójára. A szerzővel Márton Evelin beszélgetett.
A Kürti Andrea által illusztrált kötet a Gutenberg kiadónál jelent meg. A rajzok befonják, kitöltik a kötetet, László Noémi elmondása szerint először érzi, hogy teljes, egész könyvtárgyat tart a kezében, nem érzi szükségét annak, hogy hozzátegyen vagy elvegyen belőle. A majd kilencven vers nagyrészt a Napsugár számára íródott, s így a kötet egyfajta kalendárium is lesz, kölyökkalendárium, nevet a szerző.
Az alkalmi versek és évszakversek közé azonban beékelődnek olyanok is, amelyek mintha nem is gyermekversek lennének (már, ha van külön gyermekvers és felnőttvers), amelyek a Feketeleves folytatásaként olyan tabukat dolgoznak fel, mint például a válás kérdésköre. László Noémi elmondja, szerinte ezek a tabuk nem a gyerekek tabui, ezek a mieink, ezekről mi nem beszélünk, vagy igyekszünk csomagolni, csak a rózsaszínt, a puhát, a cukrot, az arit adni, aki gyerek, az viszont nyilván tud ezekről, az, ahogyan leírjuk, inkább kifejezési módot ad nekik. Márton Evelin elmondja, mennyire fontos, hogy hihető hangon beszélnek ezek a versek, a szerző szerint azért, mert nem gyermeknek íródtak, hanem egy gyerek írja őket.
Az is érdekes, ahogyan az urbánus és a természeti környezet váltják egymást. Ezek a versek a monostori tekergésekről is beszélnek, még abból az időszakból valók, amikor sorra nőttek ki a tömbháznegyedek Kolozsváron, s az ember minden nap új úton sétálhatott haza. Gyakori szereplője ezeknek a verseknek a pók, vajon, mert félünk tőle? - kérdi Márton. Nem, a póknak is története van, ő a kolophóni Arakhné, akit Athéné változtatott örökösen szövő állattá, akinek mi, embrek folyton letépkedjük a munkáit. Csúszómászók nincsenek, na, őket nem szeretjünk, például – így Noémi.
Hogy lesznek-e még kötetek? Lesznek, készülnek, bár egyelőre fióklakók, de, amíg lesz, aki követelje őket, addig születnek versek is.
