Bizarre, avagy épített gesztusok

Botár László festőművész, grafikus és formatervező 1959. július 20-án született Csíkszentkirályon. Iskolai tanulmányait a Marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Középiskolában végezte 1978-ban. Ezt követően művészeti tanulmányait Kolozsváron folytatta, a Ion Andreescu Vizuális Művészeti Akadémián, ahol elsajátítva a festészet technikájának, a színek és formák alkalmazásának fortélyait 1984-ben diplomát szerzett. Több éven át formatervezéssel foglalkozott, majd dizájneri, plakáttervezői és kiadványszerkesztői tevékenysége mellett a Hargita Visual Art Egyesületet vezette 2003-ig. 2005-től a Hargita Megyei Kulturális Központ képzőművészeti szakirányítója. Szintén ettől az évtől kezdődőden szervezi meg Csíkszeredában a FREE Camp Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábort. 2013 óta a Hargita Megyei Képzőművészeti Tárlatok szervezője és lebonyolítója.

„Botár László járja a maga útját, próbálja megragadni, nem a változót, hanem az örökkön változóban, nemritkán divatozóban az állandót, és azt maga látása, színérzéke, ízlése segítségével munkáiba egyéníteni” – írja Kányádi Sándor Festőket is termő föld című írásában.

A képzőművész alkotásait számos önálló tárlaton mutatta be az elmúlt évek folyamán, valamint országos és Európa-szerte megrendezett csoportos kiállításokon is rendszeresen megtekinthette a művészetkedvelő közönség: Romániában, Magyarországon, Ausztriában, Svédországban, Németországban, a Moldovai Köztársaságban, Olaszországban, Lengyelországban és Los Angelesben. Nagy Ödönnel közösen készített köztéri alkotásai megtalálhatók Csíkszeredában, Csíkszentkirályon, Csíkcsicsóban, valamint a parajdi sóbányában.

1990 óta tagja a Román Képzőművészek Országos Szövetségének, 1994-től a Barabás Miklós Céhnek, 1995-től a stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesületnek, 2016-tól a bécsi Arte Mix-Wien művészeti csoportnak, 2021-től tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE), valamint a Studio 9 képzőművész-csoportosulás egyik alapító tagja.

Bizarr kapcsolatok című sorozatában megjelent művei, bár egymástól eltérő és változatos alkotások, mégis kiegészítik egymást egy átfogó sorozatot képezve. A művek külön egységként részei egy komplex egésznek, amely sajátosan szokatlan összefüggések sorozataként is definiálható. A művészi individualizmus jóváhagyja, hogy a művész a már kitapasztalt ábrázolási szokásoktól, tradicionális törekvésektől eltérjen, és akár a bizarr festészet irányába tendáljon. Azonban Botár nagyterjedelmű szériája csupán tematikájában bizarr, míg művészi megnyilvánulását expresszionista formajegyek jellemzik.

A festőművész eltökélten, rendületlen szorgalommal és művészi alázattal gyarapítja sorozatát a már jól kiérlelt absztrakt gesztusrendszerére alapozva. Törekvései távol állnak a stilizációtól és a figuratív stílustól, művészi aspirációi az immateriális világ ábrázolására, megteremtésére irányulnak.

A képzőművész pontosan ismeri és érzi a lüktető, cirkáló vonalrendszerének jelentéstartalmát, hiszen minden energiáját az alkotás folyamatába fekteti, és az expresszív eszköztár fejlesztését folyamatosan gyakorolva teret szerkeszt a síkfelületen. A nézők átélhetik a teljes felszabadulást, elmerülve a szénfestmények drámai kontrasztjaiban, a fekete-fehér kompoziciók plaszticitásában vagy az akrilfestmények pulzáló sokszínűségében. Az elvont alkotások keletkezési folyamatába is szinte betekintést nyerhet a befogadó, megélve egy felszabadító vizuális élményt.

Botár László művészetének lényege, hogy saját vízióit és képi mondatait törekszik megalkotni anélkül, hogy különféle elemeket vagy motívumokat kiemeljen kontextusukból. Sajátos világának megteremtését gesztusainak spontaneitása által valósítja meg. Névjegyét a lírai absztrakció egyéni hangvételű, amorf formavilágának sokrétűsége, valamint az expresszionista stílusú, erőteljes akció- és gesztusfestés összeforrt egysége határozza meg.

‍