Szép és botrányos. Bánfalvi Samu verseiről – 18. Bréda Ferenc Irodalmi Kör

Bánfalvi Samu volt a 18. Bréda Ferenc Irodalmi Kör meghívottja. Az eseménynek a Bulgakov Irodalmi Kávéház emeleti terme adott helyet, ahol az est moderátorai Nagy Zalán és Péter Blanka voltak, a vitaindítót Fazakas Réka foglalta szavakba.

Az estet elindítva Nagy Zalán köszöntötte az egybegyülteket, majd néhány szóban bemutatta Samut, elmondva róla és díjairól, publikációiról néhány fontosabb információt. Ezt követően ismertette a Bréda Kör szabályait és az est programját, bátorítva a jelenlevőket, hogy szóljanak hozzá, mondják el a véleményüket, hiszen „a Brédának az az aranyszabálya, hogy nincs rossz hozzászólás”. A felolvasást megelőzően Zalán a Bréda Kör újdonságáról számolt be: a legjobb hozzászólás könyvjutalmat von maga után az Erdélyi Magyar Írók Ligájának jóvoltából, amelynek „nyertesét” az est végén Samu sorsolhatja ki. A könyvjutalomról Szántai János, az E-MIL elnöke beszélt, elmondva a díjazás ötletének rövid történetét. Ezek után Samu felolvasta az erre az alkalomra kiválasztott hat verséből az első hármat: az Amelyben vallomást tesz, az Amelyben Lengyelországba utazik, az Amelyben felszólítja olvasóját című szövegeket. A felolvasás két részre volt osztva, a hat vers között Fazakas Réka viaindítója adott lehetőséget a versek könnyebb emészthetőségére. „(...) találjon szíven a szégyen is, amiért / korábban meghatódtál a szépségtől, és nem tudta / a gyilkosságot botránynak látni, ahogy kell”, hangzott el a Réka által idézett versből, amelyet est egyik mottójának választott. Azért találja rettentően izgalmasnak és áthatónak a szövegeket, mivel olyan érzést keltenek benne, mintha játszanának vele, a tetszés és a hidegrázás kettős érzése fogalmazódik meg benne, ugyanakkor a szép és a botrányos egymást nem kizárva, hanem kiegészítve jelennek meg. A vágyak, érzések és érzékek, gondolatok, tapasztalatok a szövegvilágban különleges megnyilatkozási formákban és kapcsolatokban adnak teret az olvasónak – s így a tapasztalónak – a felfedezésre, átélésre, értelmezésre.  Réka a beszélgetés fő témáját kérdésekkel vezeti fel, szót ejt a szép és a botrányos egymásra rakódásáról, a szövegszintézisről, ennek az eszközeiről, sikereiről és kevésbé sikeres megoldásairól, a testpoétika elmozdulásáról.  Utolsó gondolatként a megszólító versbeszéd játékosságát emeli ki. Ezekután Samu felolvasásában meghalgathattuk a választott versek közül a másik hármat is, az Amelyben utasításokat ad, a Pestisdoktor, s a szerelmes sade című szövegeket.

A szövegek megemésztésére szolgáló rövid szünet után Zalán indította el a beszélgetést, meginvitálva a jelenlévőket, hogy állást foglaljanak, elmondják a véleményüket, darabokra szedjék a verseket. Nem is kellett sokat várni, elsőként Váradi Nagy Pál szólt hozzá a szövegekhez, aki először azon elmélkedését fejtette ki, hogy hermetikus szövegek-e ezek a versek, hozzátéve, hogy ha igen, akkor „érdemben nem lehet kritizálni”. Ugyanakkor első benyomásként a beatköltészet és a „trip drog” szavak fogalmikörébe sorolta a verseket és szóbahozva a szövegek érzékszervekkel való játszadozását, a test és lélek egybefolyását, majd ezt leépítve egy összegző kérdéssel zárta: hermetikus versek ezek, vagy varázsszövegek?

A szót Sánta Miriám vette át, aki elmondta, hogy szereti ezekben a versekben, hogy aprólékosak és következetesek, s pont emiatt adtak a versek számára egy olyan érzést, mint a rengeteg ingerrel és információval járó telefonon való görgetés. Ugyanitt fejezte ki tetszését a Pestisdoktor című szöveg iránt, hiszen szereti azt, ha egy szöveget „fel kell törni”.  Horváth Benji reflektálva Pali szavaira elmondta, hogy neki pont tetszik a szövegeknek a hibriditása, s tény, hogy van egy hermetikussága, de közben meg állandóan kísérletet tesznek a nyitásra.

André Ferenc véleménye szerint Samunak abszolút van érzéke ahhoz, hogy jó mondatokat írjon s a szövegek önmagukban egy komplex víziót adnak át. Egyúttal azt is kifejezte, hogy remek érzéke van az érzékeltetéshez: a versek folyamatosan adnak kapaszkodót az olvasónak, bele lehet mászni a szövegekbe. Ugyanakkor André szerint néha túlérzékeltetnek a szövegek, s ez esetlegesen kidobhatja az olvasót. Erre emelte ki példának a következő idézetet: „átlátszóvá zsugorodott kristályok robbannak káprázattá olyankor”.

Az est folyamán még rengeteg hozzászólás, vélemény, eszmefuttatás hangzott el, s az utolsó szó jogán  Samu ezekre adott választ, tisztázva a fennmaradt kérdéseket, reflektálva az elhangzottakra. Elmondta, hogy igazán meglepte, hogy ennyire előjött a botrányosság kérdése, hiszen nem szánta botrányosnak a szövegeket, az írás során fel sem merült, hogy potenciálisan az lehet. Megtudtuk, hogy a versek tapasztalati szinten is lényeges háttérrel rendelkeznek, a beszélgetés alatt felmerülő Auschwitzcal kapcsolatos szövegrészletek számára személyes ihletből erednek. Befejezésképpen Samura az a feladat hárult, hogy kiválassza, melyik hozzászóló érdemli meg leginkább a jutalomkönyvet, s így kapta meg azt Váradi Nagy Pál, aki rengeteg remek gondolattal és kritikával gazdagította az estét. 

‍

Fotók: Szilágyi Z. Ákos