Beszélgetés arról, amit még le lehet írni – Mărcuțiu-Rácz Dóra a Bréda-körön

Hétfőn, november 14-én Mărcuțiu-Rácz Dóra költő volt a Bréda Ferenc Irodalmi Kör tizennegyedik meghívottja. Az esemény moderátorai Nagy Zalán és Péter Blanka voltak, a vitaindítót André Ferenc fogalmazta meg. A Bulgakov Irodalmi Kávéház emeleti termében helyet kapó eseménysorozatot ez alkalommal is jelentős érdeklődés övezte.  

Az est azzal kezdődött, hogy Horváth Benji, miután üdvözölte az egybegyűlteket, bejelentette, hogy hivatalosan is átadja az elnökséget, így ezután Nagy Zalán és Péter Blanka töltik be ezt a pozíciót. Ezt követően bemutatta röviden a kört és Dórát, azoknak, akik egyiket vagy másikat ne ismerték volna, biztosított mindenkit, hogy nincs „rossz hozzászólás”, majd átadta a szót a meghívottnak és a vitaindítónak.

‍

A felvezetést követően, régi Helikon-lapszámok gyűrűjében (amikről kiderült, hogy a két jelenlevő lapszámszerkesztő közül egyik sem tudja, miként kerültek oda, de bárki kedve szerint válogathatott közülük) Dóra felolvasta az erre az alkalomra összeválogatott négy versét: a csak nyámnyilákkal etetik meg a homokot, a fontos lenne kihangsúlyozni, a még nem politikai és a jobbkéz című szövegeket. A felolvasásba beékelt vitaindító az elhangzott és az utána elhangzó versekre reflektált, a költő munkáinak kontextusába helyezve őket. André Ferenc a szövegekre esszéversekként hivatkozott, élőbeszédszerű nyelvezettel, in medias res kezdéssel és csattanós zárógondolatokkal. Azért tartja figyelemre méltónak ezeket a verseket, mert van egy kérdésfelvetésük, amire megoldást keresnek és ennek a keresésnek az eszközeként teremtenek meg egy lírai szituációt, aminek segítségével körül tudják járni az adott problémát. A történet egy példázat, egy illusztráció ahhoz a kérdéskörhöz, amit tárgyalni akar, de mégis a kérdéskörről való párbeszéd az, ami igazán releváns. Népszerű, érzékeny problémákat tematizál, ugyanakkor nem foglal állást, pártatlan, centrista, „sikeresen semleges” marad. Felmerül a kérdés ugyanakkor, hogy ezáltal nem válik-e didaktikussá, szájbarágóssá a tartalom, illetve megemlíti a megszólalók, megszólalások váltakoztatását és ezeknek szerepét is a versekben.  

‍

A felolvasást és vitaindítót egy rövid szünet követte, aminek szerepe a hallottak megemésztése és a továbbiakra való tekintettel, az észrevételek, vélemények megfogalmazása volt. Amikor megtörtént az újbóli helyfoglalás, Péter Blanka és Nagy Zalán megteremtette a lehetőséget az állásfoglalásnak is, amikor pár gondolattal bevezették a beszélgetést a szövegekről. Zalán a versek bátorságát, a témák változatosságát és bevállalós jellegét emelte ki, ami szerinte előremozdulás a költő már minden nő hazament című kötetéhez képest. Blanka pedig a különböző szerepek és perspektívák funkciójával kapcsolatosan invitálta megszólalásra a jelenlévőket.

‍

Az első hozzászóló Horváth Benji volt, aki szerint ezek a szövegek „olyan jó, dórás versek”, amelyek nehéz problémákat „sunyin” tematizálnak. Felhozta a versekben többször is megjelenő gondolatot, ami azt feszegeti, hogy a lírai én miről beszélhet és miről nem. Szántai János, Benjire reflektálva elmondta, hogy neki is tetszett ez a lírai játék, és pont ezért hiányolta ennek a gondolatmenetnek a kibontását, folytatását. Feltűnt neki azonban jólneveltség benyomása, amely talán pont ennek a végigvitelnek a hiányát eredményezi: „Megmutatja, reflektál rá, és akkor annyiban hagyja.”

‍

Horváth Misi szerint Dóra a verseiben egy voyeur-szemszögből szólal meg (egyfajta megfigyelőként, „kukkolóként”), éppen ezért a társadalmi és nyelvi különbségekre történő reflexió implicit jellegűvé vált. „Objektumszegény módon, valamilyen szubjektív benyomást mutat meg.” Egy funkcionális megközelítésből a versek a célját, szerepét kérdőjelezte meg. Amikor visszakerült a szó Benjihez, elmondta, hogy szerinte egy nagyon erős hang működik a szövegek mögött, ami viszont azért nem elég érezhető, mert túl van egy kicsit írva, ugyanakkor a szövegek olyan problémákra hívják fel a figyelmet, olyan gondolatokat indítanak el benne, amikről néha még neki is kellemetlen gondolkodnia, és ez, Misinek válaszolva, szerinte bőven elég cél.

‍

Kali Ágnes elmondta, hogy szerinte a visszacsatolások azok, amik Dóra költői hangját érzékeltetik, amely hang ugyanakkor eltűnik a szemszögek, szerepek mögött, és ami autentikusabb lenne, ha kilépne a kollektív tapasztalatból. Szántai János megemlítette Dóra politikai perspektíváját, ami a versekben megjelenik, és megfigyelőként azonosította azt, Botházi Mária prózájához hasonlítva a megszólalásmódot és témaválasztásokat. A versekben megjelenő centrista attitűd szerepét mint kötéltáncot jellemezte, ehhez pedig az előző megszólalók közül többen is kifejtették a véleményüket. Benji szerint az állásfoglalás hiánya bátor, őszinte és inspiráló gesztus. Több más gondolat mellett szó esett még a sztereotípiák tematizálásáról, és a kiálló részek („kövek a kőlevesben”) szerepéről is az est folyamán.

‍

Az utolsó szó jogán Dóra megköszönte a kritikákat és válaszolt a felvetett gondolatokra, kérdésekre. A centrizmus kérdésének kapcsán elmondta, hogy ezzel az volt a célja, hogy a versbeszélőt leépítse a versben, az általános és népszerű sémákkal ellentétben. Megtudtuk, hogy a versekkel a szándéka egy kettős dekonstrukció, amivel kimozdítja a szöveget a megszokott pozíciójából, és azt is, hogy ezek a versek nem mindig versként kezdődnek és nem mindig akként fejeződnek be, hangulatuk ezért is hajaz néha a prózai szövegekre.