.svg)
Miniallűrök. Apró modorosságok, játszi magatartásminták. Szócsinálás, kifordítás-befordítás. A szavak jelentéstartalmai megteremthetőek. A nyelv határtalan – lehet, ahogy a képzettársítások, a szerelem és az élet színterei is.
Az elsősorban kiváló színészként ismert Kézdi Imola ezúttal költőként merész vállalkozásba fog. Modorosságokat kever a profánnal, konyhát a medencével, szerelmet annak hiányával. Három ciklusból álló verseskötete él a médiumköziséggel, ciklusnyitó két- és négysorosait illusztráció kíséri. Tükör-kép. Befele mutató, belülről építkező verseiben egyszerre teremt monologikus versbeszélői perspektívát és párbeszédességet is. A vers hangja történik. A kötet vizuális elemei a tárgyias költészetet idézik, felnövekednek és betöltik a teret a mindennapok eszközei, közben pedig átfolynak a szerelem foghíjas szűrőjén.
A Miniallűrök ismerős és idegen halmaz. Ismerősek az élethelyzetek, színterek és az újraírt klasszikusok. Ismerős a fokozott önreflexivitás, az önkritika és -irónia lélektani és irodalmi gyakorlata, legyen szó öregedésről, a női testről és súlykérdéseiről [„a gátlásaink leolvadnak,/a kilóim nem.” (Lustán, 13.)], a tükörben visszatetsző szép–nem szép vizsgálódásokról (Elég csinos). Az első írásos emléktől kezdve Arany János balladáin és Petőfi gondolatbántalmain keresztül kifordulnak és újraíródnak a klasszikusok, elrejtve a szerelem történései közé.
A jól bejáratott ismerősséget zavarja össze a szavakkal való végeérhetetlen játék, a dalszerűség, a jelentések dekonstrukciója, a nyelvtelenség, ezek révén pedig a lehetséges jelentéstartalmakra való rácsodálkozás: „leszek öl fa,/hogy ölel. Hess!/leszek vár,/hogy vár. Hass!” (Leszek öl, 11.) Köthetünk sálat és kompromisszumokat (Hűvös, 18.), a lélek stabilitása nemezelhető (Testem, lelkem, 75.), az ember előbb válik porrá és kamuvá, mint hamuvá (Látod?, 77.), a szerelem pedig birtokos jelzők és igei személyragok közti átjárás (Benned, 37.). Minimális modorosság, maximális zűrkeltés. Szagok és ízek, szakítások, kérdések és állítások. Kézdi Imola (néhol talán túl) bátran és határok nélkül nyúl a szavakhoz, ráerősítve arra, hogy jelentéseink köztünk teremtődnek.
Kézdi Imola: Miniallűrök, Koinónia, Kolozsvár, 2021.
