.svg)
Családias, derűs hangulatban zajlott az E-MIL A líra udvarterei névre keresztelt költészetnapi felolvasóesjte Kézdivásárhelyen, ahol a versek mellett az anekdotáknak is fontos szerep jutott. A rendezvényre április 12-én került sor, Ferenczes István, Király László, Király Zoltán és Lövétei Lázár László meghívottakkal Fekete Vince beszélgetett.
Az est házigazdája bevezetőjében elmondta, különös öröm számára, hogy Király Zoltán és Lövétei Lázár László mellett, akik gyakrabban fordulnak meg Kézdivásárhelyen, most két olyan költőt is üdvözölhet Ferenczes István és Király László személyében, akiket már évtizedek óta nem láthatott a kézdi közönség.
Az első kör felolvasás után a költészetre, annak mibenlétére terelődött a szó. Király László bevallotta, több évtizednyi költői pálya és szerkesztői ténykedés után sem tud választ adni a kérdésre, bár arról meg van győződve, hogy a költő nem lesz, hanem születik, majd fejtegetésében a Federico Garcia Lorca által használt duende fogalmat emlegette, azt a megfoghatatlan, titokzatos erőt, amelytől valóban művészet lesz a művészet. Ferenczes István elmesélte, fiatal költőként egy pesti tartózkodása során úgy döntött, felkeresi Nagy Lászlót, hogy megkérdezze, mi is a vers. Mivel Nagy László akkor számára a költő volt, útban az Élet és Irodalom szerkesztősége felé, bátorsággyűjtés gyanánt betért egy felesre, aztán addig gyűjtötte a bátorságot, hogy a rakparton ébredt, így azóta sem sikerült választ kapnia a kérdésre. Fekete Vince szerint talán elég annyit mondani, hogy vers az, amit annak gondolunk, és Nemes Nagy Ágnest idézte, aki úgy fogalmazott, hogy költő az, aki nem hagyja abba.
Ezután Fekete a költészet mai állapotáról faggatta a meghívottakat. Lövétei Lázár László bevallotta, egyre kevesebb fiatal költőt olvas, semmiképp sem olyan módszeresen teszi azt, mint szerkesztőtársa, de azért ha valaki kiemelkedő, arra ő is felfigyel. S habár a magyar költészet kapcsán minden időkben felmerül a vád, hogy megkésett, szerinte ugyanaz történik ma is, mint mindig: születnek nagyszerű versek. Király Zoltán válaszában, ami magyarországi fiatal szerzők köteteinek többszöri elolvasása után fogalmazódott meg benne, keményen odapirított a fiatal költőknek. Elmondta, hogy a rendszerváltás után több kiváló alkotó is, mint Mózes Attila vagy Farkas Árpád felhagyott az írással, mert úgy érezték, nincs már tétje, s Király szerint ennek éppen az ellenkezője történik ma sok fiatallal, akik tét nélkül is írnak.
Ezek után Fekete Vince arra volt kíváncsi, a meghívottak számára kik az etalonok, s a válaszokban olyan nevek merültek fel, mint Arany, Nagy László, Ady, Petri György. Emellett szó került költői indulásukról is. Ferenczes Istvánt édesapjának hirtelen halála indította el a pályán, és úgy érezte, cselekvési lehetőséget jelent számára az írás. Király Lászlót egy tízéveskori élmény ihlette meg először, éspedig az, hogy egy pajtásának a nyula megkölykedzett. Ugyanekkor találkozott a cenzúrával is először, ugyanis mikor versét megmutatta tanítónőjének, az kifogásolta a megkölykedzett szó használatát, s azt javasolta, írja helyette, hogy megelett. A szerző azonban makacsul ellenállt, s azóta is úgy érzi, a költő kell legyen saját maga egyedüli cenzora.
A végén természetesen szó esett a költők jövőbeni terveiről, majd az estet egy újabb kör felolvasás zárta. Király László Ársz poétika című verse előtt még elmondta, szerinte a legjobb ars poeticákat azok írják, akik különben nem lettek nagy költők. A vers gyönyörű, ő valószínűleg a szabályt erősítő kivételek egyike.
