Az iszlám és világa

A kötet szerzője ismert vallástörténész és filozófus, elsődleges szakterülete azonban nem az iszlám világa, sokkal inkább a távolkeleti vallásoké, valamint Hamvas Béla gondolatvilágában is otthonos. Ezek ismeretében különösen érdekesnek bizonyulhat e kísérlete, mely az Európában is egyre inkább jelen lévő iszlám világ működését, belső világát igyekszik bemutatni.
Ha röviden ki kell emelni a kötet pár jellemzőjét, ebben a kötetben is elsősorban a strukturáltságot kell kiemelni. Az ismertetést a vallás kialakulásából indítja, a Mohamed eljövetele előtti arab világ sajátosságaival. Ezt követi lépéséről lépésre Mohamed életének és prófétai tevékenységének ismertetése, az iszlám terjedésének és az első kalifák tetteinek története, majd rátér a fő irányzatok ismertetésére. Külön kiemelendő, hogy mennyire igyekszik a szerző minél pontosabban visszaadni az eredeti arab szavak értelmét. A strukturáltság mellett – a szöveg nagy precizitással tagolt, és az alfejezetek címe minden esetben fedi ezek tartalmát is – a közérthető stílus és az áttekinthető fogalmazás is erőssége a könyvnek. Az írás módszertana is kiváló, lehet ajánlani forrásnak, olvasmánynak a téma iránt érdeklődők számára. Ugyanakkor a legnagyobb értéke a kötetnek nem az eddig felsoroltak, hanem a kötet második fele, mely a szufizmusról és az iszlám misztikus irányzatairól szól, valamint a legutolsó alegység, mely az ún. el nem ismert muszlim irányzatokat mutatja be.
A külső szemlélődő számára, aki nyaralások alkalmával, esetleg a menekültválság kapcsán kerül kapcsolatba a muszlim világgal, egyoldalú, torz kép alakulhat ki, aminek fő eleme egyfajta monolitikus percepció, mivel az iszlám kultúrájában nagyon sok elv és rengeteg külsőség is azonos vagy hasonló, Marokkótól Indonéziáig. Ugyanakkor azonban rengeteg irányzat létezik az iszlámon belül – túl a síita–szunnita történelmi megosztottságon –, és akadnak bizony olyan irányzatok is, melyek bőven merítettek akár a távolkeleti vallások motívumrendszeréből is. Így például vannak olyan dervis rendek is, amelyektől a jóga és a meditáció nem idegen fogalmak.
Ugyanilyen fontosnak érzem a legutolsó egységet, amelyben a fő irányzatok által muszlimnak nem elfogadott irányzatokról ír a szerző, konkrétan az alavitákról, a tőlük különböző alevitákról, a drúzokról, a bábizmusról és a bahái vallásról, a Pakisztánból indult ahmadíja mozgalomról, valamint az USA afroamerikai lakossága körében népszerű Nation of lslamról. Habár végkövetkeztetések nincsenek, a tartalomjegyzék is bőségesen illusztrálja a kötet tartalmát és mondanivalóját.

Szathmári Botond: Az iszlám vallás alapjai, irányzatai és misztikus útja. Budapest, Napkút Kiadó, 2021.