„Az én fejemben van egy információhalmaz, amiben ugyanúgy benne van Kis Grofó, mint Petőfi”

André Ferenc könyvbemutatója a Költészetnapi Gálaműsoron

‍

André Ferenc Csíkszeredában mutatta be április 21-én legfrissebb, Kepler horoszkópírás közben letér a pályájáról című kötetét a Költészetnapi Gálaműsor alkalmával. Forró-Erős Dórával beszélgettek az ANT-ban felelősségtudatról, szerepversekről, Mónika showról és dolgokról, amikről nem lehet beszélni. A pincehelyiségben megrendezett eseményt a Feritől megszokott kedélyes hangulat jellemezte.

Az est Györgypál Eszternek, az aznap délelőtti szavalóverseny 5-8. osztályos korcsoportja egyik díjazottjának szavalatával kezdődött, aki Romhányi József Marhalevél című versét adta elő, többünknek is feldobva a péntek estéjét. Miután a tehénszerelem bájain kinevette magát mindenki, Dóra és Feri a lovak közé csaptak és elkezdődött a beszélgetés. Miután Dóra bemutatta Ferit a közönségnek, mindketten felolvastak egy-egy verset a kötetből, így betekintést nyerhettünk a Kepler világába, és aki eddig nem tette, elkezdhetett ismerkedni Feri költészetével.

Dóra elsőként arra kérdezett rá, hogy hogy éli meg Feri, hogy hatással van másokra, hogyan kezeli a felelősségtudatot. Megtudtuk, hogy Feri kötelességének érzi, hogy visszaforgassa mindazt, amit a közösségétől kapott, mert úgy látja, ez mindig kamatozik. Igyekszik megtenni mindazt, amit annak idején, pályakezdőként ő hiányolt: workshopokat tart, alternatív irodalomórákon tanít, íróműhelyeket szervez. Tisztában van vele, hogy van, akire hatással van, de ezt nem egyoldalú viszonyként éli meg. Azt a szeretetet, amit kap, igyekszik a költészetén és a tevékenységén keresztül vissza is adni. Szerinte nincs általános recept, ami megszabja, hogy egy költőnek mi a szerepe, mindenki egyénileg kell rátaláljon a saját szerepére. Vannak témák, amikről érdemes beszélni, elsősorban azok, amikről nem lehet: „A költészet lehet szép, de fontosabb, hogy igazi legyen.” Elmesélte egy versélményét, amikor Mărcuțiu-Rácz Dóra egyik szövegében megjelenített kiszolgáltatottságérzés olyan mély hatással volt rá, hogy szerette volna reprodukálni azt saját verseiben is.

Az irodalmi életben vállalt szerepéről, a költészetében megteremtett szerepeire terelődött a beszélgetés. A szerepversek ciklusát helyenként álmai inspirálták, álmodta már magát telekinetikus képességekkel rendelkező nőnek, aki felrobbantotta egy büfés szívét, volt Billie Joe Armstrong felesége, abuzív kapcsolatban élő nő, aki a kád alá menekült és a lengyel abortusztörvény elleni tüntetésen is „ott volt már”. A különböző szerepeken keresztül történő problémafelvetés az a madáchi elem, aminek Feri költészetében is kiemelt funkciója van. Kepler személye pedig a prominens, mégis megélhetésért megalkuvó archetípus ellentétes kettősét hivatott megidézni, akivel szerinte sokan tudnak azonosulni, ő is.

„Ha mindenki csak magáról írna, elég unalmas lenne az irodalom” – mondta az alanyi líra és a szerepversek fontossága kapcsán. Szerinte ez a kettő nem választható el egyértelműen egymástól, ahogy a privát és az intim közlésmód sem ugyanazt jelentik. Mindkettő személyes, de míg a privát csak megosztja az olvasóval a történetet, az intim párbeszédet teremt közlő és befogadó között. A különböző szerepek átélése, a perspektívaváltás szerinte sokat segít a világ és a történések értelmezésében, a saját világainak megteremtésében, egyfajta empátiagyakorlatként használja ezeket.

Ezután Dóra a kortárs és a klasszikus irodalom közti kapcsolatra, az ezekhez kapcsolódó tévhitekre kérdezett rá. A költészetében nagyon sok forrásból inspirálódik, igyekszik korának minden aspektusát figyelembe véve alkotni, legyen szó politikáról, közéletről, kultúráról: „Az én fejemben van egy információhalmaz, amiben ugyanúgy benne van Kis Grofó, mint Petőfi.” A magyar kultúrába ma már beletartozik a Mónika Show is akár, hiszen ez is benne van a köztudatban. Szerinte ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel, ugyanabból a magból dolgozunk, mint mondjuk kétszáz éve, de változik a kontextus, ezért változnak a válaszok is.

Dóra utolsó kérdése rövid, de annál nehezebb volt: mi a vers? Sok bölcsészkaros év és rövid gondolkodás után Feri elmondta, hogy számára sok minden tud vers lenni, akár egy elejtett mondat is, mint az egyik versét inspiráló: „Azt hittem, háttal ülök magamnak”. Kifejtve hozzátette, hogy a vers az, amit mondani kell, amiről hallgatni kell, amit érezni és nem pedig érteni kell. Szerinte egy jó vers attól jó, hogy jól esik.

Zárómozzanatként elhangzott még két vers a kötetből, amit a szavalóverseny további díjazottjai tetőztek egy-egy szavalattal. Horváth Benji egyik versét és még egy dalrészletet is meghallgathattunk.

A könyvbemutatót egy verskoncert követte, ahol a Role zenekar Ferinek és elődjeinek a verseit megzenésítve dobták fel és zárták le az estét.

 Tamás Zsófia fotói

‍