Az ég fölött a föld alatt

Burka István munkája

(részletek)

*

Fiú jön, halogén

Lámpával játszik.

A zajban

Semmi sem látszik.

Dohos pincékben flastrom és

Halolaj marad utána.

Ez a kor nem metafizikus.

Ez a kor nem a hangé.

Ez a halogén zajok kora.

Húzzátok fületekből ki a heringet.

Érzitek félelmem szagát?

Fölkavart tócsában

Lapul a jóslat.

Mint a fogfájás,

Úgy jött korunk.

A végén a sötétben

Mikróbák hallucinálnak.

*

Kultúra tisztelt doktora!

Madarak szállnak a gyökerek közt.

Számítógépek verejtékeznek.

A sarkokon lyukak támadnak,

Mélyükről

Süketnémák hadai jönnek,

Hogy szemünkről a hályogot

s a szégyent levakarják.

Neveink proteinek.

Ha égetjük őket, boldogok vagyunk.

Nagyrabecsült doktor,

A lélekgyártás

Nemzetközileg náthás szakértője!

Nincs kétség, dialogizálunk.

A kételkedőké lesz a gödör,

A nem kételkedőké az egyetlen út.

Doktrína nincs.

Mocskos gallérba liheg

A megváltás ideje.

Mint elveszett nyelven írt

Vers, úgy kezdődik a nap.

Mezítlábas kislány

Elsüllyedt szóra lép,

A fogát csikorgatja.

*

Egy professzor bebizonyította,

Hogy az emberiség története

Az erőszak folyamatos hanyatlásának története.

Vérengző ősember, vad vándornépek, pórlázadások.

Manapság csak a nyers élelemmel, a közösségi hálóval,

A nemi egyenlőséggel foglalkozunk.

A világban megnyilvánuló erőszak

Még a napisajtót megtölteni sem elég,

Mondja elmélázva professzorunk,

És jobb tenyerével szétlapítja

A vasalt nadrágja élére

Szállt szúnyogot.

*

Testem a Központi Bizottság.

Vérem a Párt vallási és ideológiai ügyekért felelős sejtje.

Túl materialisztikusan álmodsz,

Ugratnak elvtársaim a Komszomolban.

Javulásképpen megragadom a lelkem,

És áthajítom a küszöbön.

A következő Kongresszusig hadd tűnjön el, jöjjön a béke.

De rögtön visszarebben, a sötétben mászkál,

Székeket borogat és kínai elvtársaim könyveit lapozza.

Hozzájuk húz, halni könnyű halált.

Fel kell számolnom közös jövőnk

Megfoghatatlan terveit.

Következő életemben más ősöket választok,

Kifinomultabb környezetet, gyökerekkel táplálkozom,

Haldoklom, mint kődarab vízierőmű rácsán.

Európai létemre lelkemen csüngök,

Mint tömeggyilkosság a forradalom heréin.

Megjön a templomból. Szép a gyászgyertya lángja, mondja.

Áthajítom a hamvasztóba. Megpörkölődik a szárnya.

Megrendülten jön, félelmes osztályellenség a tűz, kiabálja.

Áthajítom a pokol utolsó körébe.

Onnan egyáltalán nem ad jelet.

A bevált gyakorlat és az eonok tanítása ez:

1. A Pártnak el kell fogadnia

A halottak visszatérő lelkének örök moratóriumát.

2. A Pártnak jutalmaznia kell

Az önfeláldozást és a másféle testi örömöket.

3. A Párt a halállal szemben legyen

Misztikus, mint nevem a sejtekkel szemben,

Melyekből anélkül tűnik el, hogy

Valaha bennük élt volna.

*

Elhagyott távíróoszlopok közt

Még ott lóg a köldökzsinór.

Anyaméh az egész világ.

Élők és holtak drót nélküli

Üzeneteket küldözgetnek.

*

A tej hamuvá lesz.

A történelem a feledésé.

Egy őz gyomot legel

Halott anyám

Kertjében.

*

Apa a szavaimból következik.

Kémcsövekben és felhőkben nő.

A bűn kapuja és magán átok.

Dögölj meg, mondom neki.

Ő elhúz, aztán egy szájon kinéz.

Az élet ellipszis, oximoron.

Összesen öt szava ha van.

Először: a szerelem közönyös időjárás-jelentés.

Semmi gond, ha esik.

Másodszor: nincs a világban bűnös.

Dadogásom a periódusos rendszert betűzi.

Harmadszor: szabadon az istenek farmján.

Boldogság, amikor lapátolok.

Negyedszer: folyton apámat ismétlem.

Nő, mint odvas fog, műépítészet.

Ötödször: igazság nincs, csak forradalom.

Az oximoron: ellipszisben az élet.

Összesen öt szava ha van.

A hatodik torokban gombóc.

A hetedik köztudomásúlag emészthetetlen és néma.

Az élet elliptikus oximoronja.

*

Az ember betű

Vetette árnyék.

Mindenhová a betű megy.

Az árnyék a barlangot

Nem hagyja el.

LÁSZLÓ NOÉMI fordítása

Aleš Šteger (Ptuj, 1973) szlovén költő, író, Ljubljanában él. A Jugoszlávia összeomlását követően publikálni kezdő generáció leggyakrabban fordított tagja. Hét verseskötet, három regény és két esszékötet szerzője. Német és spanyol nyelvből fordít. A Berlini Művészeti Akadémia tagja, a francia Művészeti és Irodalmi Rend lovagja. Az itt közölt versek Az ég fölött a föld alatt című, legutóbbi kötetéből valók.