Az alvás szintjei

Győrfi Kata első, Te alszolmélyebben című kötetének színtere az én maga. Az én belső tartalmai szerteágazó, líraivá váló mondatokban folynak össze a valóság észlelési képeivel és az álom egymásra rétegzett szimbólumaival. Mindegyik vers egy-egy felbukkanó lélekbuborék, mely a levegőben szállva tükrözi vissza az épp átélt valóságot: a hétköznapi életképeket – „olyanok a zoknik a szárítókötélen, / mint fejjel lefelé lógó varjak. / véletlenül egymás mellé rendeződő pihenések egy sorban” (7.) – vagy épp a párlatszerűen eltünedező álmokat – „nem emlékszem, hogy ki várt, / és ébredés után közvetlenül / még behunyt szemmel ismételtem: / jobbra van az ajtó, / és ne ijedj meg, / nincs itt senki.” (31.).
Győrfi Kata versei úgy rendezettek (vagy rendezetlenek?) a kötetben, mint a tudatalattiban egymagukban szerveződő képek és emlékek sora: egy idő után mindegyik ismerőssé válik, megalkotják az Én és a Te szimbiózisát. S ez a kettős viszony kimondottan, megszólítva vagy épp csak a sorok mögött, de mindig jelen van, képes megteremteni a hiányban kivilágló együttlét paradoxonát. Ezek a folyton ismétlődő elválasztódások és újra megtalálások az Én és a Te között az alvás létállapotában manifesztálódnak, amikor a nyelvi elemek és az emberi testrészek vagy épp érzelmek puzzle-szerűen kerülnek egymás mellé: „én a bal karom, te a jobb térded, / és ha elalszom, ébren leszel, / ha elfáradsz, megébredek.” (10.) A kötetben az alvás nem puszta cselekvés, nem pihenés, nem szünet, hanem az élet másik fele, az a fele, ahol a tudat napközben észlelt képzetei beépülnek, újraalkotódnak, kifordulnak. Az élet apró, szürke darabkái a szimbólumok szintjeire emelődnek, az ismétlések újragondolásával játssza el az értelmezések végtelenét, akárcsak az álmokban, minden lehetséges és minden érthető anélkül, hogy fel kéne fogni.
A versek szerves része az alvás szakaszainak és szintjeinek művészi leírása az olyan mindennapi képzetek megragadásával, mint egy széles autó hátsó ülése, a csend, a hideg, a láz, amitől mélyebben alszunk. Az alvásnak pedig szerves része az idő és az álom. A kötet képes megteremteni azt az átérezhető atmoszférát, ahol az idő és az álom nem ide-oda ugrálnak, hanem valóban párhuzamosan létezni tudnak egymás mellett, képes egy sort egy másodpercnyi képpel telíteni, melyek felidézett vagy megálmodott emlékekké képződve töltődnek meg az Én és a Te személyével.

Győrfi Kata: Te alszol mélyebben. Jelenkor, Pécs, 2019.