Az alkotás jellemkérdés – Törzsasztal Vass Tiborral

Április 13-án a nagyváradi Törzsasztal vendége Vass Tibor költő, képzőművész volt. Vass Tibor a Spanyolnátha művészeti folyóirat alapító főszerkesztője, munkásságát Kassák-díjjal, Szabó Lőrinc-díjjal és József Attila-díjjal jutalmazták. Mint ahogy azt megszokhattuk, a meghívottal Kőrössi P. József beszélgetett.

Vass Tibor vizuális költő. A Miskolctól tizenhét kilométerre lévő Hernádkakon lévő otthona tökéletes teret biztosít számára az alkotáshoz. Elmondása szerint amióta családjával itt él, elszakadt a miskolci élettől. A nyarakat Hernádkakon töltötték, aztán októberben ismét visszamentek a miskolci panellakásba. Ezek a kiruccanások felértek egy költözéssel, ezért felesége, Nóra feltette neki a kérdést, hogy Miskolc vagy Hernádkak? Így döntöttek végül Hernádkak mellett. Itt végre azt csinálják, amit igazán szeretnek: az irodalmi kertfesztiválok alkalmával kisebb-nagyobb távolságokból odavonzani azokat az embereket, akikkel jó együtt lenni, alkotni és gondolkodni.

A Spanyolnátha online folyóiratot kollégáival, Székelyhidi Zsolttal, Berka Attilával, Gróf Andrással, illetve feleségével, Vass Nórával és fiukkal együtt készítik. Egy irodalmi, művészeti lapról van szó, ami a kizárólagos online formátumnak köszönhetően olyan tartalmakat is meg tud jeleníteni, ami a nyomtatott lapok esetében technikailag kivitelezhetetlen lenne. Ilyenek például a vizuális költészet, a videóversek vagy a performansz dokumentációk. A Spanyolnátha technikailag ugyanúgy készül, mint bármelyik nívós nyomtatott lap, van éves lapszámterv, előre dolgoznak és gyűjtik az anyagokat, de folyamatosan kerülnek be a fiatal pályakezdők szövegeiből is. Könyvkiadóként is működnek, egyes projektekből vagy tematikus számokból kötetet jelentetnek meg. Fontos számukra, hogy az internetes folyóiratot érdekessé és izgalmassá tegyék az olvasók számára, hogy „egy jó lapszámnak legyen könyvszaga.” A hadibázis Hernádkak, de Miskolcon, a Színháztörténeti és Színészmúzeumban a lapnak van egy műhelye, itt tartják a szerkesztőségi fogadóórákat, itt rendezik a kiállításokat. Vass Tibor több szerkesztőségben is megfordult a Spanyolnátha előtt, napilapnál és művészeti lapoknál is. Ez egy fajta vándorútnak fogható fel, a tanulás iránti igény vezérelte, hiszen „az ember azért mégiscsak az írott sajtóban, a napi munkában tudja felvenni annak a ritmusát, hogy hogyan kell úgy dolgozni, hogy felelősséggel tudja ellátni a szerkesztői munkát.” Elvan a gyerek című rovata, amit a vidékről és Hernádkakról írt, nagy sikernek örvendett éveken keresztül, számos pozitív, szeretettel teli, segítőkész visszajelzést kapott.

1994-ben kezdett el komolyabban foglalkozni a vizuális költészettel, különösebb előzmények nélkül. Amíg rajzot tanított, nem érezte, hogy a képzőművészet egy olyan önkifejezési forma lehet, ami a versírás mellett még jól jöhet. Legelső munkáját katonaként, 1989-ben Lillafüreden készítette. A laktanyában összeszedte a rendszerváltás előtt megjelent újságokat, amik a kiskatonák kiképzéséről szóltak, és ezekből kollázsokat, dekollázsokat készített, amiket hazaküldött a szülőknek és barátoknak. Ekkor még nem gondolta, hogy ennek a küldeményművészethez vagy egyáltalán a művészethez köze lehet, csak egy belső igény volt. A 90-es évek elején megjelent a Miskolci Téli Tárlat felhívása, ahová két szövegszobrot készített József Attila és Ady Endre idézetekkel. A szobrok kidobásra kiszuperált használati tárgyakból, tört üvegű képkeretből, ragasztószalagból, írógépfesték felhasználásával készültek. Később nemzetközi felhívásokra is jelentkezett, ahová munkáit postán külte el. Alkotásai kiállítása után már tudta, nem szabad abbahagynia a képzőművészetet. Intenzíven foglalkoztatta, hogy olyasvalamit is ki tudjon fejezni egy szövegben, amit egyébként szavakkal már lehetetlen, és a képekbe be tudja emelni azt, ami nincs bennük: „Tegyünk bele ezt-azt, és nézzük meg, hogy megállja-e a helyét.” Húsz évig csak saját kötetborítójainak megtervezéséig jutott, nem mert tovább lépni. 2014-ben jelent meg az első könyv, aminek már nem csak a borítóját tervezte, hanem hozzáadta azokat a képeket is, amelyek benne vannak. „Hogy lehet egy könyvből valami olyan tárgyat készíteni, ahol a szöveg nem leillusztrálja a képet, a kép nem beillusztrál a szövegbe?” Kép és szöveg egymás nélkül is megéllja a helyét, de együtt is képesek létezni, anélkül, hogy egymás kiegészítői lennének. Radnótáiba előszeretettel emel be Radnóti-sorokat, ezzel felbosszantva sokakat, másoknak pedig boldog perceket szerezve, hiszen ez Radnóti költészetének továbbgondolása, beépítése egy új szövegtestbe és nem utolsó sorban, főhajtás a költő nagysága előtt. „Az alkotás jellemkérdés.” És ez a jellem hamisítatlanul láttatja magát Vass Tibor szövegeinek játékos ironikusságában, a képei vibrálásában, ebben a színes és fáradhatatlan világban, amiben ő él.