.svg)
Péntek délután, a SepsiBook konferenciaterme Fűzfa Balázs irodalomtörténészt látta vendégül, akinek idén megjelent, Szemben a valósággal: 24 előadás a magyar irodalomról című kötetéről – irodalomról, életről, oktatáspolitikáról – Zsidó Ferenc irodalomkritikus, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője beszélgetett.
A könyv a Covid szülötte: irodalomtörténészként és tanárként a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtárterméből huszonnégy előadást streamelt, újraértelmezve az irodalomtörténész-konferenciák gyakorlatát és előadás-koncepcióját. Fűzfa Balázs az akkor és ott-ban, a szóbeliség improvizációs, inspiratív lehetőségeivel élve tartotta meg irodalomtörténeti előadásait, állást foglalva amellett, hogy az előadás elsősorban szóban hangzik el, az írásosság az után következik. A járványidőszak megbénító jellege és az ebben született inspiratív, korszerű irodalomtörténet-oktatás adott lehetőséget a különböző nyelvi regiszterek spontán összekapcsolására, valamint az aktualitások beemelésére is (ld. pl. a háború kitörte és Vörösmarty a krími háború kapcsán írott gondolatai).
Zsidó Ferenc irodalomkritikus a kötetbemutató alatt a kötetbe szerkesztés szervezőelvéről, az előadásokban, majd végül a megírt szövegekben tárgyalt költők közti kapcsolat milyenségéről, a különböző beszédmódokról, az irodalomoktatás lehetőségeiről és az alternatív megközelítésekről kérdezte az irodalomtörténészt.
A kötetbe szerkesztés, a költők egymás mellett tárgyalása elsősorban a nyelviség mentén alakult, az egyes költők nyelvhez való hozzáállása érdekelte Fűzfa Balázst (ld. pl. Jónás Tamás és Parti Nagy Lajos), ugyanakkor van, ahol a szubjektív élet- és szakmatörténetek is szerepet játszottak (ld. pl. Szabó T. Anna, Szabó T. Attila nyelvész és Dragomán György).
A nyelvvel való bánás, a betűk adta lehetőségek ismerete és maga a költészet az élettel magával korrelál. S hogy meddig lehet elmenni az irodalomoktatásban? Fűzfa Balázs teljes lényével közvetíti, hogy módszertanában és az irodalommal való viszonyában alapvető annak a megélése, hogy „az ABC betűi a mindenséggel egyenlőek”. Szeretné, ha a diákjai és a mindenkori emberek megtapasztalhatnák, hogy a betűk, az irodalom által lehet a legtöbbet megtapasztalni a létezésből. Így egyértelművé válhat a hallgatók számára, mire utal, amikor azt mondja, a megírásban, és még korábban az előadásokban célja közvetíteni, hogy „sokszor egy betűn múlik az életünk”.
Bár a beszélgetés elsősorban a költészetre, a klasszikusok taníthatóságára és az irodalomhoz való viszonyulásmódokra, a magyarországi tanügyi rendszerre fókuszált, Fűzfa Balázs arról is beszélt, számára mitől válik irodalommá egy prózai szöveg. A titok mindig az élettel függ össze: hogyan lehet a nyelven keresztül a jelentéktelenből valami világ számára jelentőset formálni, hogy az közben élni és érteni segítsen.
Fotó: Bod Péter Megyei Könyvtár
