Átjáró

„A fák azért fontosak, hogy az ember megmentse a lelkét.”

                           (Joseph Beuys)

Toró Attila Sepsiszentgyörgyön élő fotóművész, vizuális művész. Képzőművészként főként ökológiai kötődésű munkákat készít (performance, installáció, c-print). Alkotásaival számos csoportos és egyéni kiállításon szerepelt. Tagja a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete (SZMÚE) fotószakosztályának és a Romániai Természetfotósok Szervezetének.

A 2023-as Idő… kapu a múltba, kapu a jövőbe tematikájú Csoma-tárlaton Átjáró című digitális nyomatát a szakmai zsűri Szentimrei Judit-díjban részesítette. A Kovásznán évente megrendezett Csoma-tárlat díjazottja a következő évben egyéni kiállítási lehetőséget kap a Kádár László Képtárban. Így született meg idén Toró Attilának az Átjáró című egyéni kiállítása, amely tárlat a díjazott munkájának a címét kapta.

Toró Attila a fotográfiában elsősorban a mulandó helyzetek, történetek és tájak megörökítésének a lehetőségét ragadja meg. Kedvenc témaválasztásai a falusi élet és a természeti környezetünk. A természethez elsősorban ökológiai szempontok szerint közelít, az emberi beavatkozás következményeit mutatja meg figyelemfelkeltés céljából (is). Jelen kiállítás témaválasztása a természet. A komplex technikai kivitelezés segítségével Toró Attila túllépi az egyszerű dokumentációs határokat, így a munkák erőteljes konceptuális és lírai töltetet kapnak.

A díjnyertes munka, amely a tárlat címét is adja, valóban kapocs múlt és jelen között, hiszen a fák, amelyek megjelennek rajta, már a Csoma Sándor idejében is éltek, így nagy valószínűséggel akár ő is láthatta őket. A látványon túl mind a képi világa, mind az igényes technikai kivitelezése és konceptuális töltete által egy erőteljes kapcsolatra hívja meg a nézőt Csoma Sándor szellemi örökségével.

A kiállítás anyaga három termen át ad ízelítőt a látogatónak Toró Attila világszemléletéről. Az első teremben látható munkák utazónaplók, ahogyan a címük is sugallja. Hosszú záridővel, mozgó járműből készült fotók, amelyek a táj elmozdulásából fakadó erővonalaknak köszönhetően festői, expresszív hangulatvételt nyernek. Idő és térbeli utazás pillanatnyi hangulatának megragadásai ezek a fotók. Elmozdulás egyik pontból a másikba, mikor már nem egyértelmű, hogy a kocsi vagy a táj az, amelyik szalad.

A második teremben levő munkák Kőrösi Csoma Sándor világával teremtenek időbeli és szellemi kapcsolatot. A kapcsolódásoknak a szürreális hatását Toró Attila nagyon expresszív módon tudja visszaadni az itt látható 360 fokos, fotóalapú számítógépes grafikákkal. Témaválasztása itt is a természetből merítkezik, viszont a képi megoldások természetfölötti dimenzióba repítik a nézőt. Míg az első terem a horizontális, az elmozdulás által földrajzi pontokat kapcsol össze, az itt látható grafikák vertikális irányba teremtik meg a kapcsolódási vagy átjárási lehetőségeket.

A harmadik teremben is digitális fotóalapú számítógépes grafikákat láthatunk, de ezek a munkák más problematikát járnak körbe, mint az előző két teremben láthatóak, így akár a tárlat egyfajta összegzéseként is értelmezhetőek. Az ember által a természetben hagyott nyomok lírai feldolgozásai láthatóak itt. Nem ítélkeznek és nem dicsérnek, hanem egyszerűen megmutatják az ember és a természet kapcsolatának a nyomait: egy fába vésett név vagy szív, a fákon megjelent turistaútvonalak vagy akár a kivágásra ítélt fák jeleit, sebeit.

A kiállításon két installáció tölti be a tereket, amely installációk átvezető szerepet is játszanak a termekben látható témák között. Az első teremben látható munka az Aranyháromszög címet viseli, és a geometria és a természet organikus rajzolatainak az összekapcsolásával hívja fel a figyelmet a természet és tudomány szoros kapcsolatára.

A második teremben látható installáció, a Védett státusz a 2015-ben az olaszteleki NAPtelep című nemzetközi természetművészeti alkotótáborban készült munka rekonstrukciója. Ez az alkotás is az ember és a természet kapcsolatára reflektál, arra a paradoxális helyzetre, hogy az, amit mi védettnek tekintünk, elkülönítjük, leválasztjuk a természetes környezetéből, előbb-utóbb elsorvad. A műanyag fóliába göngyölt farönk egyazon időben a halál és az élethez ragaszkodás szimbólumaként is megmutatkozik. A konzumtársadalom termékeinek csomagolóanyagai, amelyek a tartósításra szolgálnak, a kivágott farönk esetében nem más, mint leszorítás, abroncs, lekötés. A rönk páratartalma a külső környezet hőmérsékletváltozásának a függvényében megnő, szó szerint izzadni kezd a műanyag fólia szorítása alatt.

Toró Attila munkái lírai, érzékeny hangvitelükben is erős üzenetet közvetítenek az ember és a természet kapcsolatának megszakíthatatlan kötelékéről.

‍