Amikor a pokol ajtaja bétevődik

Székely népi imádságok. Válogatta és szerkesztette Tánczos Vilmos. Hargita, Csíkszereda Kiadóhivatal, 2015, Székely Könyvtár sorozat.

Az ima bennünk van. Igaz, nem rázhatjuk ki az ujjunkból, nem feküdheti meg a gyomrunkat, de átszőheti minden testrészünket. Az imádság az ember részévé válik, még a székely embernél is. Ezt példázza a Tánczos Vilmos válogatta és szerkesztette formás kis kötet, amely tavaly jelent meg a Székely Könyvtár sorozatban.
Ha szembetalálja magát az élettel, mi mást is tehetne az ember, mint hogy imádkozik. Nem csak háborúban és bajban, hanem még mosakodás közben is, gyümölcsfák ültetésekor, mezei vetemény növekedésekor, de még bizony az erős idő ellen is jó az imádság, és akkor is érdemes a bennünk lévő imát kimondani, ha nehéz megfejni a tehenet. A kötetbe gyűjtött székely népi imádságok erről tanúskodnak. Mindamellett, hogy szakralitást idéznek, a családhoz, nemzethez tartozás tudatának nevelőeszközei is, hiszen székely és csángó kisgyerekek tanulták meg valakiktől ezeket az imákat, amelyeket Szűzmarjacskának, Atyaúristenkémnek vagy éppen az Úrjézus Krisztusnak kellett elmondani. Imádkozni márpedig kellett, mert ezáltal „a pokol ajtaja bétevődik, mennyországnak ajtója kinyittatódik.”
A kötetben szereplő üdvszerző és sokszor mágikus imádságokra, mai egyházi értelemben már sokszor nem is illik az imádság szó. Mégis, ezek korhű kifejeződései a katolikus hívő ember istenfüggőségének, aki nincsen magára hagyatva, hanem aki szüntelenül imádkozni kényszerült. A könyv érdemei közé tartozik, hogy a székely és csángó nyelvjárási sajátosságokat egységesítve, és néhányat a mai helyesírás szerint átírva közli az imádságokat. Ugyanakkor mindegyik könyörgés végén feltünteti az imádkozó nevét és az ima könyvészeti adatait is, ha valaki az imádság forrásáig szeretne elmenni. Néhol pedig, az imádkozóval való beszélgetés formájában, még egy-egy rövid „használati utasítást” is olvashatunk. Így a kötet fontos néprajzi adalékok gyűjteménye is egyben, amit tömören összefoglal a szerkesztő utószava.
Az összegyűjtött imádságcsokor abban is különleges, hogy nem csupán a megszokott „imádkozzál és dolgozzál” korhű életszemléletet adja vissza, hanem annál sokkal mélyebbre megy. A pogány elemekkel is átszőtt középkori könyörgések az egyszerű ember mindennapi gondjairól szólnak. A kisgyermek rengetésétől kezdve egészen a haldokló ágyáig az ima végigkíséri a székely ember életét, még akkor is, ha ma már imádság helyett kórház van, és még akkor is, ha már „lassan kiment a hogyhijákból”, mert „más imák jönnek”.