Amikor a parasztok még énekeltek

„Angoli Borbála / kis szoknyát varratott, / Elül kurtábbodott, / hátul hosszabbodott. / Elül kurtábbodott, / hátul hosszabbodott, / Szép karcsu dereka / egyre vastagodott. / »Lányom, lányom, lányom, / Angoli Borbála, / Mi dolog lehet a’: / kerekaljú ruha / Elül kurtábbodik, / hátul hosszabbodik, / Szép karcsu derekad / egyre vastagodik?« / »Szabó nem jól szabta, / varró nem jól varrta, / Ez a szobaleány / reám nem jól adta. (…)«”

Az „elformátlanodott szoknyájú” Angoli Borbála balladai sűrűséggel elbeszélt esetét a Békés megyei Vésztőn az 1910-es évek közepén hallott dallammal jegyezte le Bartók. A feleségéhez (a képzett zenész Ziegler Mártához) írt levelei egyikében – ’17 augusztusának végén – említi, hogy megharmonizált hét magyar dalt a gyűjtésből, „többek között Ökrös Róza híres Angoli Borbáláját is”. Ajánlotta Mártának, hogy feltétlenül hallgassa meg az eredeti fonográffelvételt, hiszen „ilyen magyarul és még hozzá az Alföld kellős közepén, és még hozzá 7/8 taktusban hallani valóságos szenzáció…”

A szégyenbe esett lány huszonhárom versszakos történetéből kerekedett, Bartók zongorára komponált Tizenöt magyar parasztdalának (Sz. 71, BB 79) Andante. Angoli Borbála címmel jegyzett darabja. A sorozatba foglalt népdalok persze nem pusztán „megharmonizáláson” mentek át, amint azt Bartók szerényen mondja. Igazi, míves, a szerző és a mindenkori előadó szellemi kommunikációját, együtt vibrálását, alkotó értelmezését feltételező műzenékké váltak Bartók műhelyében. Az első négy darab „régi keserves ének”, a Megkötöm lovamat, a Kit virágot rózsám adott, az Aj, meg kell a búzának érni és a Kék nefelejcs ráhajlott a vállamra kezdetűek. De mellettük – illetőleg az Angoli Borbála-ballada után –„régi táncdalok” is helyet kaptak a tizenötös válogatásban: Arra gyere, amörre én, Fölmentem a szilvafára, Erre kakas, erre tyúk, Zöld erdőben a prücsök, Nem vagy legény, Beteg asszony, fáradt legény, Sári lovam, a fakó, Ësszegyűltek, ësszegyűltek az izsapi lányok, illetve egy szöveg nélküli, eredetileg dudán előadott allegro-dallam feldolgozása. A tizenöt parasztdal egyike valójában a román kolinda-népdalcsoport sajátosságait mutatja (Bartók Maros-Torda vármegyében rögzítette). Ez és további három népdal erdélyi gyűjtésű.

Bár a sorozat darabjainak alapjául szolgáló gyűjtőmunka helyes datálása számos bonyodalmat okozott (maga Bartók is kissé félrevezető adatokkal szolgált e tekintetben), a muzikológusok ma már pontosan tudják, hogy az „alapanyag” az első világháború évei alatt gyűlt össze. A tizenötös „ciklusnak” a terve azonban jóval korábbi. A Rózsavölgyi cég már 1914 kora nyarán elfogadta megjelentetésre a Tizenöt magyar parasztdal első változatát, de „a háború okán visszalépett a kinyomtatástól. Sőt még 1915 áprilisában is tárgyalt Bartók, ezúttal Rozsnyai Károllyal, friss román népdalfeldolgozásainak publikálásáról (a Kolindákról volt szó, amelyekben Rozsnyai a magyar és szlovák Gyermekeknek román anyagra épülő folytatását látta), de a körülményekre tekintettel a kotta kimetszetését egyelőre nem vállalta. Akarva-akaratlan, Bartóknak évekre félre kellett tennie elkészült kompozícióit” – foglalja össze a mű keletkezésének körülményeit Somfai László.

Érdemes felfigyelnünk a „régi keserves ének”, illetve a „régi táncdalok” típusmegjelölésekre. A régi itt korántsem valami szubjektív vagy szépelgően patinázó célzatú szó. Riskó Kata írja egy tanulmányában, hogy „a zeneszerző 1907 után a magyar népdalfeldolgozásaiban kifejezetten kerülte az új stílust. Kizárólag régi dallamokat választott a Négy régi magyar népdalban, a Tizenöt magyar parasztdalban és az Improvizációkban. A számára leginspirálóbb zenei jegyeket, például az anhemiton, azaz félhangnélküli pentatóniát, a parlando előadásmódot a régi stílusban találta meg, a régi stílus előtérbe kerülése tehát a kifejezetten zeneszerzői szempontok fontosságát tükrözheti.”

(Bármilyen megindítóak is ezek a darabok, a Tizenöt magyar parasztdal témája talán nem került volna e rovatba, ha pár héttel ezelőtt nem hallottam volna őket a Székelyföldi Filharmónia egyik keddi szólózongoraestjén Demény Balázs igazán bartóki finomságokra hangolt, ihletett előadásában. Keze alatt a parasztdalátiratok sziporkázóan friss fénnyel szólaltak meg, okosan, érett ízléssel továbbélve szerzőjük szándékait.)

‍