.svg)
Márton Árpád: Csíki táj
Ha a szilágysági dombok vonalát figyeli az utazó, előfordulhat, hogy megpillantja a vén sárkány nyomát. Az ecsedi láp vén sárkánya gyakorta megpihent e dombokon, ha elunta már számolgatni mocsaras lakhelye lidércfényeit, ha más fényekre vágyott, más időkre.
Ha jövőbe vagy a régi időkbe akart tekinteni forró nyarakban, sötét novemberekben edzett pillantásával, akkor e dombok hullámzásának lassú ritmusát követve utazott az időben, mozdulatlanul. E mozdulatlanság eltartott néha évszázadokig is, de a sárkány, amikor jövőre, múltra egyaránt figyelt, nem öregedett egyetlen napot sem. Ott állt a rezzenéstelen belső pillanatban, árnyakra, mondatokra, békére és harcra egyaránt készen, csatákat és víg lakomákat tapasztalva, ahogy a történések sora átfutott vagy átdöcögött éppen a sárkánytekintet sugarán. Emlékezett a Sárkánykert tavaszi táncaira, várak omlására, hegyek emelkedésére, mert egyidős volt az ő kérges háta és a hegyek gerince.
A sárkányokat meglepni nehéz, legyőzni pedig lehetetlen, csak akkor győzhetsz le egy sárkányt, ha sárkány vagy te magad is, ha egyik a másikat legyőzi, csak önmagát győzi le akkor. A meglepetés az, ami illatként, titkos moccanásként, nap fényének villanásával, holdsugár éji hajlásával bekövetkezik néha mégis. Ilyenkor a sárkány megvénül, világoszölden fiatal lesz.
Az ecsedi láp vén sárkánya is egy ilyen meglepetéstől látta magát először vénnek, utoljára e váratlantól, a már-még nemtörténhetőtől fiatalodott meg egészen. Nem is csak egy meglepetés volt, meglepetések zuhatagja borította el hirtelen a mindenre kész sárkányelmét, hidegen lángoló szívét is a hatalmába kerítette.
A sárkány, a vén-fiatal sárkány nem törődött az emberekkel, méhek rajzása, hangyák útja figyelmét inkább lekötötte, mint más bőrében járó lények futkosása, léte, halála. Jó kétezer évnek előtte a meglepetés elérte őt is. Egy embert látott az időben, emberi gyermeket szaladni, pusztaságok mélyében ülni, halált életté változtatni. Nem volt előtte, de jelen volt, ettől lepődött meg a sárkány, tudta azt, hogy még neki is e gyermekre kell várni egyre. Jövetel világhajnalára.
Utazó, ha vigyázva nézi a Szilágyság dombvonulását, észreveheti a vén sárkány várakozó nemrezzenését.
