Alternatívok és alternatívák Marosvásárhelyen

27. alkalommal rendezték meg az Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztivált Marosvásárhelyen, november 6-10. között. A szemlét Románia legrégebbi filmfesztiváljaként tarthatjuk számon. A rendezvénynek idén is a Kultúrpalota adott otthont, ahol a filmek mellett koncertek, kiállítások és színházi előadások is díszítették a programot. Ugyanakkor egész héten át tartó kritikaíró műhelyen is részt lehetett venni Németh Szabolcs Előd vezetésével.
A filmfesztiválra elhozott nagyjátékfilmek magyar, román, valamint koprodukciós alkotások voltak. Az első napon Az Úr hangja, a Kilenc hónap háború, a Rossz versek és a Szörnyek (Monștri) című filmeket vetítették. Pénteken Alexis Sweet Cahill Mária, Románia királynéja (Maria, regina României), illetve Tudor Giurgiu Parking című alkotását nézhette meg a közönség. Az elvetemült filmrajongók akár az egész hétvégét is a moziban tölthették, hiszen ekkor került vászonra a Szürke senkik, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :-), A hegyek szigete (La Gomera), az Akik maradtak, valamint vasárnap az Egy nap és zárásként a Ruben Brandt, a gyűjtő. A nagyjátékfilmek mellett Mona Nicoară A köztem lévő távolság (Distanța dintre mine și mine), Petrovics Eszter A mi Kodályunk, valamint Dér András és Muhi Klára A szabadság bolond körei című dokumentumfilmek közül választhatott a közönség. Bár azt azért meg kell jegyeznem, hogy ezeknél a filmeknél nem tolongtunk a nézőtéren, sőt, a jobb helyekért sem kellett igazán megküzdeni. A vasárnapi napot családos napnak tervezték be a szervezők, hiszen kifejezetten gyerekeknek szóló animációs válogatás készült M. Tóth Géza alkotásaiból.

A fesztiválon a főszerepet mégis a rövidfilmek kapták: tizenhat országból összesen negyvenkilenc filmet választottak ki és mutattak be. Ezeket a filmeket egy nap két időpontban is vetítették, ami pozitívumként írható fel, hiszen így az érdeklődök valószínűleg el tudtak jutni valamelyik vetítéssorozatra. A versenyprogram rendkívül színes volt mind a stílust, mind pedig a feldolgozott témákat tekintve. A kisjátékfilmek és animációk között biztosan mindenki talált kedvére valót, hiszen a felnőtté válás nehézségeitől kezdve a háborús filmekig, az egészen abszurdtól a sokkolóan konkrét és megfogható valóságig minden megtalálható volt. Aki mégis lemaradt volna, a zsűri által díjazott versenyfilmeket vasárnap újból vetítették.
Az idei zsűri tagjai Dana Bunescu Ezüst Medve-díjas vágó, hangmérnök, Csuja László filmrendező, forgatókönyvíró, Cătălin Dordea casting director, Molnár Levente színművész, M. Tóth Géza Oscar-díjra jelölt animációs filmrendező és Schwechtje Mihály filmrendező voltak, valamint a diákzsűri tagjai.
Anna Paavilainen finn rendező Két test a tengerparton (Kaksi ruumista rannalla) című filmjével két díjat is magáénak tudhatott, hiszen a diákzsűri neki ítélte az Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsman által felajánlott töltőtollat, és a Maros Megyei Tanács által felajánlott fődíjat is ez a film kapta. A film egy abszurd világot tár a nézők elé, ahol a főszereplő egy, a műanyagból megszülető, partra vetett fiatal lány, a modern társadalom által kitermelt „szemét”, ami elpusztítja a világot. A film erőteljesen társadalomkritikus, de mindezt olyan finom humorral és öniróniával teszi, hogy egy percig sem érezzük erőltetettnek.
A legjobb diákfilmnek járó Simó Sándor-emlékdíjat a Maros Megyei Madisz diákszövetség felajánlásából, a Maros Megyei Tanács támogatásával Horesnyi Máté Jacques ámokfutása, avagy mikor veszítjük el bizalmunkat önmagunkkal szemben? című filmje nyerte el. A fekete-fehér alkotás Jacques Tati előtt tiszteleg, és több kis élethelyzetet vonultat fel. A történetek egymástól függetlenek, külön-külön is értelmezhetőek, de apróbb elemekben mégis összeérnek, mint a labdáját vízbe ejtő gyerek és a kerék nélkül tandemkerékpározó két úr után homokban hagyott vonalak.
Marosvásárhely város díját a legjobb rendezésért az oroszországi Maria Edemskaya A nullás út (Trassa zero) című alkotása kapta, mely egy kamionsofőr történetét meséli el. A film realista képi világgal dolgozik, néhol az interneten terjedő hasonló videókból jól ismert autós kamerafelvételt használ, éppen ezért szinte érezni a hideget a bőrünkön és a kicserepesedett száj fájdalmát, ahogy azt is, milyen lehet egy autós rádióból megtudni, ha imádott házastársunk megcsal.
A Nemzeti Kulturális Alap legjobb animációs filmnek járó díját spanyol film, Izebene Oñederra Életképek (Lursaguak) című kisfilmje nyerte. Bár vannak visszatérő szereplők, a képeket nem egy konkrét történet fűzte egymás után, hanem sokkal inkább a meghatározó vörös szín és annak kifejező hangulati árnyalatai, amely egy egészen groteszk világot kölcsönzött az animációnak. Ahogy a kisfilm címe is jelöli, kisebb, szkeccsszerű részek jelennek meg, melyekben fontos szerepet kap a fényképezőgép, maga a megörökítés gesztusa. Csakhogy minden alkalommal kifordítja az egyszerű élethelyzeteket, például a születésnapra ajándékozott halott egerek képe, vagy a lány, aki a térdéből folyó vért használja rúzsnak egy fotó elkészüléséhez.
A díjazott filmekből is kitűnik, mennyire sokrétű témát és stílust vonultatott fel a rendezvény. Úgy gondolom, hogy a fesztivál színes kínálata egyaránt képes volt bevonzani a marosvásárhelyi fiatal és idősebb közönséget is, ráadásul tette ezt hozzáférhető áron, hiszen az egész hetes belépő ára mindössze 40 lej volt. Jó érzés volt látni, hogy ennyi embert és ilyen tág érdeklődési körből érkezőket is képes megmozgatni a rendezvény.
Fotó: Bereczky Zsolt, Alter-Native Film Festival.