Álomláz

Fazakas Barna: Hang

Egy templom előtt áll a sivatagban, de nem tudja betájolni sem a színekből, sem a falba vésett jelekből, hol is jár, milyen érzésekből, tapasztalatokból, régi életekből merít a díszlet. Varjak, kürtszó. Kutyák és zsákba öltözött, arctalan zarándokok körülötte, járnak fel-alá a templom lépcsőin. A napot eltakarja a gomolygó homok. Felér a lépcsőn, a varjak szétröppennek. Hatalmas, dór oszlopcsarnok a tetőn. Középen máglya, mögötte hatalmas, üres trón.
Miklós megállítja a lejátszót, diagnózist kér az érzéseiről. Áhítat, félelemmel vegyes biztonságérzet, kíváncsi izgalom. Hitetlenkedve vonja fel a szemöldökét, persze, ennyi volna csak. Sose bízott a gépben, mégis vele szórakozik hónapok óta. Mintha rajta akarná kapni, hogy csak egy átverés az egész. Profit és csali, mint minden, amit eladnak a kiszolgáltatott dolgozónak.
Az órájára néz. 18:14. Kikapcsolja a DreamLoopert, majd beoltja magának az ebédjét. Elvégzi az emésztési gyakorlatsort, és beül a kádba. Ilyenkor mindig kikapcsolja a gőzelszívót, elernyedve élvezi a fülledtséget, püfögteti az e-szivarka gőzét. Gondolatai minduntalan visszatérnek álmaihoz. Megint megpróbálja emlékezetből rekonstruálni a legutóbbit, Looper nélkül, de sokkal kaotikusabb és homályosabb így. Ha eszébe is jut egy-egy részlet, amit kihagyott vagy rosszul értelmezett a gép, semmit nem tud elég pontosan felidézni ahhoz, hogy azzal a csodamasina hitelességét megcáfolhatná. Ám a DreamLooper álomrekonstrukcióiban gyanúsan egyszerűnek tűnt minden. Ha az emlékezet önkényesen rekonstruál dolgokat, a Looper saját kódrendszere szerint véglegesít. Nem könnyű elvonatkoztatni. Függőség, persze, mindent függőségre gyártanak.
A közösségi oldalakon szőtte mindenki a Looperek körüli összeesküvés-elméleteket. Nehéz volt nem agymosógépként aposztrofálni. Amikor hét éve bemutatták, az első DreamLooper csupán gyenge vizuális reprodukciókat készített, és leginkább unatkozó gazdagok játékszereként funkcionált. Könnyed filmecske a szieszta idejére. Állítólag már a termék bejegyeztetése és levédése körül is gyanús harcok folytak az érdekelt cégek berkeiben. Az első három évben, ha voltak is komolyabb fejlesztések, inkább titokban folyhattak, a filmecskének hangja lett, de nem volt több kódokból lekotázott berregésnél. Aztán négy éve, 2110-ben megjelent egy másik cég terméke, az Eyesleep. Az Eyesleep már hangulatszínezéssel és precízebb hangzásvilággal rendelkezett, és szemtelenül olcsó volt. Végül sorra jelentek meg az újabb modellek és hamisítványok, és csak esett az ár. Ma már minden második háztartásban található egy Eyesleep 4.1, egy Dream Book DimensionX vagy minimum egy DreamLooper 6.2. Miklós megengedhette magának a DreamLooper 8.0-t, a 2112-es, nyári kiadást, ami többféle összefoglaló és összehasonlító értelmezést is nyújtott felhasználóinak a legfontosabb álmoskönyvek és legfrissebb álompszichológiai kutatások alapján. A legújabb, DreamLooper 9.9 Beyond nevű verzióban már az álom színterét is alaposan be lehetett járni, a megjelenő alakok, testek, entitások, benyomások is körbejárhatók és részleteikben közelebbről megvizsgálhatók voltak. A Dream Book gyártója nemrégiben jelentette be, hogy az új, Dream Book Century nevű modell már az esetleges történelmi, kulturális, vallásos és mitológiai referenciákat is fel fogja ismerni, így „aki eddig nem tudta, hogy az a mérleg és tollú mit is jelképez, most már tudhatja, hogy lelke számára eljött az ítélet napja” – így a szellemeskedő marketingszöveg. Határ a csillagos ég se.
Ez a templomos, ez különböző változatokban hónapok óta kísértette. Az oszlopok hol dór, hol korinthoszi díszben álltak. A homok nem mindig takarta el a napot. Fák is felbukkantak időről időre, a templom felépítése is változott. Ugyanúgy az érzései. Nem tudta mire vélni a dolgot, de belenyugodni se tudott. Úgy nevelkedett, hogy mindennek a végére kell járni. Apja nyelvész volt, egy időben nagy népszerűségnek örvendtek könyvei. Aztán kiderült, hogy hatalmasat tévedett valamiben – Miklós vonakodott attól, hogy utánanézzen és megértse, miért és miben, félt, hogy nagyot kell csalódnia apjában, és különben is ösztönösen taszította a nyelvészet – ez pedig tönkretette az életét. Alkoholista lett, aztán súlyos beteg, és ágynak esett. Anyja gondozta haláláig, amibe utána belehalt ő is: egy vékony, törékeny idegroncs – Miklós megborzong, nagyot szippant az e-szivarkából. Nem szeret visszatérni a gyerekkori emlékekhez. Már régen feldolgozta és maga mögött hagyta őket, végigmenve a legkorszerűbb terápiás és önterápiás metódusokon. Más ember lett belőle, legalábbis ezt mondja mindenkinek. De ez a masina megfertőzte leghátsóbb gondolatait is. Rosszabbul alszik, mint amfetaminfüggő korában. Érzi, hogy el kéne engedni, de annál erősebb a csillapíthatatlan vágy, hogy rajtakapja Looperét a csaláson. Hogy kimondhassa hangosan és végérvényesen: DreamFaker. Akkor lesz majd végre szabad. Ahogy teltek a hónapok, egyre jobban elhatalmasodott rajta a paranoia és a tehetetlenség érzése. Liesleep. Deceit Book. Érzi, hogy süllyed. A Looper leuralta az életét.
Fürdés után rendbeszedi magát és taxit hív. Az automata taxifülke ablakán kitekintve minden nagyobb építmény azt a templomot juttatja eszébe. Öntudatlanul keresi a szürke szmogban. A légtisztító berendezés zúgása a gomolygó homokot idézi fel. A külváros nyüzsgése az emberi szemnek beláthatatlan, minden szektor forgalmát és közintézményeit a különböző szezonoknak megfelelően egyetlen földalatti gép szabályozza. „Precíz autonómia. Biztonság és szabad kultúra” – gyerekkorából, a század végéről emlékezett a metropoliszreformok szlogenjeire.
A gyár kapujában vár rá Zoltán, a nappali őr. Nem kedveli túlságosan Zoltánt, folyton csak iszik és vigyorog. Szemmel láthatóan nem ura a saját életének. Nem érdeklik az álmok, sőt, azt állítja, próbálta már a Loopert, de nem mutatott ki semmit, mert nincsenek álmai. Ezen a kollégák nevetnek, Miklós tudja, hogy hazugság, Zoltán csak fél. Egyébről nem lehet vele beszélni, csak a különböző szerelmi ügyeiről és a fociról. Az álomtémát folyton kerüli. Miklós kedvetlenül köszön, elveszi a kulcsokat, és megkezdi az éjszakai váltást. Bámulja a biztonsági kamerákat, olvasgat, és amikor nem bírja tovább – bár munkaidőben tilos, a gyárba nem mert már emberemlékezet óta beszökni senki – előveszi a Loopert.
A nagy trón mögül előjön egy arctalan zsákzarándok. Miklósban hol bizalmat, hol bizalmatlanságot ébreszt a jelenléte. Valami port vet a máglyára, amitől az sisteregve szikrákat szór. – Ki vagy te, hogy ide jöttél? – kérdezi. Miklós válaszolni próbál, de nem jön ki hang a torkán. A zsákzarándok csontos kezével megsimogatja. Kutyák mordulnak fel. – Ez a szék az új Isten széke, azé, aki megfejti a Végső Titkot. – Miklós érzi, hogy nagyon akarja azt a titkot, hogy a nyelvén van a megfejtés, bármi is legyen az. A zsákzarándok erre megöleli. – Jó, hogy eljöttél, fiam. Az álomnak vége szakad. Miklós idegesen újraindítja a lejátszót.