„álmodtam vagy képzeltem”
XXXIII. ÉVFOLYAM 2022. 06. (836.) SZÁM – MÁRCIUS 25.Szolcsányi Ákos: Piros. Műút Könyvek, Miskolc, 2020.
Álmok és versek ütemes váltakozása. Milyen lehet egy álmait ecsetelő költővel kávézni a delet és reggelt széthasító félóra terein, a monotonkék pepitás konyha egyik sarkában? Szolcsányi Ákos kötetének címválasztása (Piros) felkelti az olvasó érdeklődését, hivatkozik a borítón kirajzolódó vázlatszerű szemafor színére, mely a statikus helyzetet követeli meg, kihangsúlyozza, hogy a stagnálás önreflexióra ébreszthet, számot vethetünk, ez esetben akár itt az ideje a kezünkben tartott versfüzért fellapoznunk.
A tartalom mozaikszerűségének nem ingatag, széthullt karaktere könnyedén köti le figyelmünk, formálja át az olvasást egyetlen levegővétellé.
A kötet összetétele a mindennapokba mártott és a képzeletből ivódott versek, valamint a tudatalattiból építkező álmok elmeséléseinek két szigetéből áll. E két sziget között evezve (a verseké és álmoké) vehetjük magunkhoz azokat a bizonyos tartalmi szeleteket, életképekből kiragadt érzeteket, a lírai én múltjában, jelenében párolgó gondolatokat, amelyek az élet rozoga, vaspántos léceitől vagy épp az abszurdtól, az emlékektől részegülve elemeit képezik a kötet struktúrájának.
Meghökkentően szép felfedezésnek bizonyul rádöbbenni olvasás során, milyen mélység, „tételmondat” rejlik némely sorban: „szabad bejárással az álmaidba / ahol bármit vet szégyent arat / sarokban kucorgást hogy most / mi lesz hogy végül megtörtént” – és bújik meg mögéjük a kétélű tőr, melynek egyik élén az árnyalt vágy, álom, múlt, míg a másikon a harsány ráció, következmény és beismerés csillan meg.
A lírai én révedezése, rejtett értelmek utáni kutatása tulajdonképpen a kihűlt, összeérő, de a fonódás pillanatában elsorvadó kapcsolatokon át megküzd a reménységbe fojtott félelemmel, így védelmi üzemmóddá alakulva, belső lomtalanítást gyakorol, s végül képes látni a kristálytiszta valóságot, majd beletörődni. Lépésről lépésre, majd inkább soha, végül csak a minimálist elfogadni. Hát ilyen konklúzióra jut egy költő késő reggeli kávéja mellett.