„a színházban a kulcs a másik szemében van, nem benned” – Tompa Gábor könyvbemutatójáról

‍Mindenik interjúban „ugyanaz a Tompa Gábor válaszol, ugyanazzal a világszemlélettel” – jegyzi meg Márton Evelin május 13-án, szombaton, a VIII. Csíkszeredai Könyvvásáron. Tompa Gábor Színháztól színházig – 36 interjú Tompa Gáborral c. kötete 2022-ben jelent meg a Bookart gondozásában és körülbelül 15 év interjúanyagát öleli fel. Az interjúk összefogják mindazt, amit Tompa színjátszásról, rendezésről, külföldi és itthoni oktatásról, színházigazgatóságról gondol.

Jogos a kérdés, hogy miért pont ez a 36 interjú került be a kötetbe, mikor nyilvánvalóan ennél jóval több készült Tompa Gáborral? Tompa eseménydús korszaknak jelöli meg azt az időszakot, amikor Amerikában taníthatott, az interjúk nagy része ebben az időintervallumban készült. A távollét segített abban, hogy másképp nézzen az itthoni színjátszásra és a színházra, mint intézményre, az amerikai tapasztalatok, külföldi rendezések saját munkájára is hatással voltak.

Amerikában a rendezői szak tanszékvezetőjeként teljes szabadságot kapott azt illetően, hogyan építsen fel egy új tantervet. Tapasztalatai szerint az első nyolc év a minőség és művészi kompetencia jegyében szerveződött, aztán a meritokrácia helyét ideológiai szempontok vették át. Az egyetemek technikailag remekül felszereltek, a lehetőségek adottak, de az átideologizált oktatás teljesen átszövi a színházat: nem rendezhet Csehovot az, aki ázsiai, nem játszhat zsidó karaktert az, aki valójában nem zsidó származású. Tompa számára az amerikai érvek a romániai kommunizmus időszakának érveit idézik: 70%-ban kortárs román szerzők darabjai kerüljenek színpadra, ennek is 70%-a a szocializmust dicsérje. Tompa szerint a színház fikció és akkor, amikor egymás történetét mutatjuk be a színpadon, nem számít a származás. A színház a közeledés, a befogadás intézménye, nem a kizárásé és elszigetelődésé.

Tompa számára ugyanakkor nem csupán az amerikai, hanem a romániai oktatás is csalódás. A mester-tanítvány modellt tartja a legműködőképesebbnek, de ehhez elengedhetetlennek bizonyul az is, hogy a tanár gyakorolja is azt, amit tanít. „Ma már, aki nem lépett még színpadra, színészmesterséget tanít. Ez a bolognai botcsinálta mesterek rendszere” – jegyzi meg. Tompa Bukarestben végzett, olyan színészek nevét sorolja, akiket este tátott szájjal nézett a színpadon, majd másnap tőlük tanult az egyetemen.

Kiderül, Tompa Gábor a rendezés, színházigazgatás és versírás mellett néha pihenni is szokott, Márton Evelin kérdése kapcsán a teniszversenyeket emeli ki: ez az, ami „kimossa a stresszt”. A sport segíthet megtanulni a figyelem egy nagyon komplex formáját. A teniszben mindig a következő labdát kell figyelni – ehhez hasonlítja Tompa a színházat is. Nem koncentrációról van szó, hiszen az befele történő összpontosítást jelent, – emeli ki, majd hozzáteszi – „a színházban a kulcs a másik szemében van, nem benned”.

Fotók: Mărcuțiu-Rácz Dóra