A segíteni akarás zsákutcái

Adott egy zsákfalu, Pusztaszomaj, ami fiktív, de karakterjegyeit nézve igenis valós. A falu lakói nincstelen, eszköztelen, magyar és cigány származású emberek, akik nyakig merültek a mélyszegénységben. A boltban biotermékek sorakoznak a polcokon, de nincsenek felárazva – úgysem venné senki. A pénz mint eszköz nem létező fogalom, vagy legalábbis csak hiányjellel. Fizetéskor választható a felírás, amit majd közmunkázás követ. A kamat fizikai munkával ledolgozható (lehet), de az uzsorázás világa beláthatatlan, vég nélküli folyam. A falu működésének szálait a polgármester fonogatja, húzd meg, ereszd meg játék ez, önmagát egyetlen megmentőként aposztrofálja, hiszen uborkatermő farmja munkát ad a szegény falusiaknak. Elnyomó, megsemmisítő és kihasználó attitűdje mintegy egyeduralkodóvá teszi, a falu lakói tartanak tőle, az igazán szegény emberek félnek is. A polgármester problémás kölykökként tekint a gyerekekre, akik önkényesen bevonhatóak a falu köztereinek csinosítgatásába vagy az uborkafarm működtetésébe. Nem lát sok esélyt a generációs szegénység megszüntetésére, pláne nem művészeti, alkotói tevékenység által – pályázati anyagként azonban jól mutat, támogatást is nyer a közösségformálás szándéka. Így kerül a faluba Benczúr Tamás (Dér Zsolt) és csapata, akik résztvevői előadást akarnak létrehozni élményszerzés, lehetőségkínálás és az alkotókészség fejlesztése céljából. A Budapestről érkező művészek kezdetben mintha nehezen birkóznának meg a feladattal, felkészületlenül érik őket a gyerekek impulzuskontroll-nehézségei, a bullying jelensége és a kezdeti távolságtartás is.

A film szépen tematizálja és mutatja be a részvételiség hozadékait és hátrányait, a közösségformálás és bizalomépítés egyik sarokköveként pedig a bevonódást, a mindennapi élethelyzetekbe történő becsatlakozást hangsúlyozza.

A Nyersanyag problémafelvetése érzékeny és valószerű, gondolok itt nemcsak annak a mélyülő repedésnek az ábrázolására, amely sokfelé osztja a (magyarországi és erdélyi) társadalmakat, hanem a segítségnyújtás fogalmának elbizonytalanítására és újraértelmezésére is. Meddig terjednek a kompetenciahatáraink? Hol húzódik az a hajszálvékony határ, amely elkülöníti egymástól az építkező és romboló beavatkozást? Kinek a szemszögéből segítség a segítség, és kinek a valós igényeire válaszol? Valóban az-e a probléma, amit fővárosban élő és munkálkodó, az éhezést saját tapasztalatból nem ismerő, ugyan jobbító szándékú és emberséges, de határokat átlépő elitként problémának látunk? Megfelelőek-e a saját módszereink?

Egy, a Válasz Online-on megjelent interjúban¹ Boross Martin azt állítja: „Hűbéres országban élünk, ahol még a hűbérúr is hűbéres” – amely függőségi láncolat áthatja a különböző társadalmi szinten és pozícióban élő emberek mindennapjait, meghatározva mozgásterüket.

A félelem és létbizonytalanság, a kilakoltatás és a megfizethetetlen tartozások, a gyermekek közmunkázása, az éhezés és a betegség jellemző a faluban élő emberekre és az ott uralkodó atmoszférára, míg a polgármester jómódú, önkényes és erősen agresszív – olyan, akinek szavával senki nem szegülne szembe. Kivéve Tamást. Ugyancsak a fentebb idézett cikkben hangsúlyozza a rendező, hogy Tamás karakterében sokféle jellemtípus és attitűd tömörül: ilyenek a városi művész, a fővárosi elit tagja és minden külső szociokulturális jegytől elvonatkoztatva az érzékeny, tenni akaró, jó szándékú ember is. Tamás énhatárai és a segítségnyújtás határai is elmosódnak, képlékennyé válnak. Mintha lépéseit és viszonyulásmódjának szűrőjét meghatározná az a fizikai térben és szociális körülményekben érezhető távolság, amely mindvégig fennmarad a filmesek és a falubeliek között.

Olvasatomban a Nyersanyag szépen csúsztatja egymásra a különböző világlátásokat, erősen nyomatékosítva azokat a kötöttségeket és meghatározottságokat, amelyeket belsővé teszünk és amelyek kijelölik, meddig és hogyan látunk és láthatunk, meddig terjednek lehetőségeink vagy az azokról való gondolkodás merészsége. Bár a falu gyerekeinek fontos, ugródeszkaszerű a filmesek érkezése és a közös alkotói tevékenység, ők csak a szegénység és a kiszolgáló, elnyomó rendszer bábjaiként mozoghatnak. Annak a rendszernek a bábjaiként, amelyben a polgármester által hozott pizzák vagy az uborka mégiscsak a megélhetést jelentik, felülírva mindent. Mindez visszaköszön a gyerekek kilátásaiban és prioritásaiban is. Az alkotófolyamat egyik helyzetgyakorlatában ugyanis ki-ki választhat egy dolgot, amit magával vinne egy földön túli/kívüli helyre. Pali, aki anyukája tartozásait ledolgozandó jár az uborkafarmra, uborkát vinne magával, választásán pedig mindenki meglepődik. Pali érvei azonban világosak, magukban hordozzák a mindennapi nehézségeket és sínylődéseket, amiket már egy kamaszodó fiú régen érez: az uborkát el lehetne ültetni bármilyen más bolygón is, és mindig teremne, így lenne étel, nem lenne nélkülözés. Kijelentésére megfagy a levegő, a szereplőket és a nézőket is megállítja egy pillanatra. Innen nézve pedig a film kérdésként és feloldhatatlan, lappangó feszültségként tematizálja a misszionárius, jótékony, de kívülről jövő szándék „értékét”, az étel és létfenntartás elengedhetetlen fontosságával szemben (vagy azzal párhuzamosan). Az uborka egyszerre szimbolizálja a segítőnek tűnő, de elnyomó rendszert, a behatárolt létlehetőségeket és a fennmaradás, biztonság jelölője is. Mintha bármi megtörténhetne még.

A záró jelenetsorban egy sivár, elnyomásmentes, de még nagyobb szürkeség és szegénység uralta Pusztaszomajra látunk rá, ebben az életképben pedig, Tamás szemüvegén keresztül, saját jótékony szándékaink is górcső alá kerülnek. Pali ötletét kivitelezve, a csalódott és felbomlott csapat kilövi az űrbe az uborkát, ami visszahull. Mintha mindenki megfeledkezett volna már azokról a jó időkről, amikor a képzelet és az akarás tényleg teremtett. A kérdés pedig tovább feszít, most egy kicsit ne nézzünk félre: vajon lesz-e mit enni?

Nyersanyag, színes magyar film, 108 perc, 2024. Rendező: Boross Martin. Forgatókönyvíró: Szántó Fanni, Boross Martin. Operatőr: Bálint Dániel, Becsey Kristóf. Vágó: Vághy Anna. Zeneszerző: Bertha Márk. Szereplők: Dér Zsolt, Pál András, Mészáros Blanka, Baki Dániel, Tankó Erika, Szabó Stefi.

Jegyzetek

¹          https://www.valaszonline.hu/2024/02/05/nyersanyag-boross-martin-interju-kolozsvar-­ertelmiseg-film-roman-magyar-cigany-szinhaz-­pusztaszomaj/

‍