.svg)
Magyari Tivadar: A ragasztott ház. Koinónia, Kolozsvár 2015.
Három kisregényt tartalmaz a kötet, amelyek témájukban az élet habos vagy éppen nem habos oldaláról szólnak, komikummal fűszerezve. A címadó regény – A ragasztott ház – története egy párbeszédből bontakozik ki, Ágó és Bálint, az unokabáty visszaemlékezései révén. Már a regény elején kiderül Ágó gyermekkori elhatározása, hogy könyvet ír a házról és lakóiról. Megismerhetjük, ki, mikor vagy hogyan lett a ház lakója, felszínre kerül egy-egy érdekes múltbéli esemény. A lakóközösség mondhatni nagycsaládként él, mindenkinek megvan a maga hóbortja, van, akinek a bundáskenyérsütés a mániája vagy épp naponta temetésekre jár, alkalomadtán pedig nyíltan teret ad véleményének. Kolozsváron áll ez a ház, ahol értelmiségi és „szimpla ember” közösen él, sorsaik összekovácsolódnak az évek során. Itt az apartmanok polcain helye van a legváltozatosabb példaképeknek, Kobak és Petőfi mellett a „hányaveti” Tiborjú is helyet kaphat, miért ne? A lakók „meséi” az 1989 előtti időszakot elevenítik fel, kibontakozó színes jellemrajzaikban pedig az olvasó akár magát is felfedezheti.
Az öt részből álló Endre és Ágnes már a címben is sejteti, hogy párkapcsolatról olvashatunk. Ez a történet a vágyakról szól, mély érzelmekről, amelyek „belemarkolnak” a narrátorba s nem utolsósorban az olvasóba. Mindez az aranyhal „közbenjárásával”, aki teljesíti a kívánságokat, s következményként a narrátor fantáziájában is életre kel valaki, aki nem elvált nő, hanem szolid egyetemista – Ágnes. Egy működő varázslat a valóságban, s kísérlet a boldog párkapcsolatra, ami happy enddel zárul.
Civilek, kelták, bolondok irányítása alatt működik a brassói pályaudvar. Mindenkire szükség van ahhoz, hogy a rendszer üzemeljen. Készen álljon majd a luxusvonat érkezésére, az Orient Expresszre – s ehhez önkéntesekre van szükség, akik félreeső sínek mellett sátoroznak, szerelmesek lesznek. Továbbá azokra az alkalmazottakra, akik szemmel tartják a pihenőidőt, felvezetőként a „Non, rien de rien”-t éneklik a hangosbemondóba. Egy kisregény a lehetetlen változásokról, a körforgásról. Bravúros alkotás, aki kézbe veszi a kötetet, bizonyára magával ragadja a képzelete, szereplőként éli meg az olvasást.
