„A nyelv sosem hagyja el az embert, az ember szűnik meg befogadni azt” – portrébeszélgetés Parti Nagy Lajossal

Péntek este a Porond a Mi történt avagy sem a lét-büfében? című Parti Nagy Lajos - portrébeszélgetésnek adott otthont. Az estet Vincze Bence kultúraszervező moderálta, aki nyolc kulcsszóra fűzte fel a beszélgetést.

Hogyan dolgozik és milyen a viszonya a nyelvvel? Milyen szervezőelvek mentén épülnek a szövegei és mit jelent számára a rombolás-újjáépítés posztmodern kettőssége? Hogyan kapcsolódik benne a kánon és tananyag-lét? Ilyen és ehhez hasonló kérdések mentén kerekedett ki egy a hallgatóságból heves bólogatásokat és meglepődéseket kiváltó beszélgetés.

A kánon és tananyag-lét kérdéseire Parti Nagy körüljárta a kánonok „lufi-illékonyságát”, valamint a kánonok szubjektív jellegét is: mintha minden olvasónak személyes kánonjai lennének, amelyek időről-időre változnak, de a kánonnak mindig van szegregáló jellege is. Kiemelte, hogy a hagyomány, a mindenkori nyelvből összegyúrt massza a „munkaeszköze”, mindez pedig a roncsolás-újjáépítés játékterében valósul meg. Pál apostolt parafrazálva tagjai vagyunk egymásnak, ez a fajta egymáshoz kötöttség pedig a nyelvben, a valamikori nyelvhasználókban is reprezentatív. Szövegeire és világlátásra a játékosság, a dilettáns, roncsolt nyelvhasználat iránti fokozott érzékenység és érdeklődés jellemző. Ezt mintegy megerősítendő Parti Nagy felolvasott Grafitnesz című kötetéből, majd írói-költői alteregói, Sárbogárdi Jolán és Dumpf Endre mögötti koncepcióról is beszélt.

Az átfogó, kortárs irodalomra, taníthatóságra, személyes alkotói ambíciókra és a nyelvhez való írói-költői hozzáállásra kiterjedő portrébeszélgetés zárómozzanatként az éppen aktuális munkák és érdeklődési irányvonalak kerültek átbeszélésre, amelyből a hallgatóság megtudhatta, hogy Parti Nagy régóta ír egy családtörténetszerű hosszúprózát, amely „szerte-szétbe” maradt és vélhetően marad is egy darabig egy összegyűjtött verseskötet leadási határideje miatt. Alkotói „nyelvbotlásokat” feltételezni semmi ok, hiszen a költő-író „ebben a nem-készre-csinálásban” igen jól érzi magát.

Fotók: Bod Péter Megyei Könyvtár – Facebook