A mintázás virtuóza

Elhunyt Szakáts Béla szobrászművész

Élete 84. esztendejében, június 4-én, Temesvárott – ahol 1962-től élt és alkotott – elhunyt Szakáts Béla szobrász, művészpedagógus, a romániai magyar képzőművészet ismert, megbecsült alkotóegyénisége. Gazdag, változatos és értékes életművet hagyott hátra. Talentumára szülővárosában, Székelyudvarhelyen, ahol elemibe járt, figyeltek fel az Erdélyt járó tehetségkutatók, akik a marosvásárhelyi képzőművészeti iskolába irányították, s ahol a tanintézet igazgatója, Izsák Márton tanította a szobrászatot. Kolozsváron, a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, a szobrásszá Temesvárott formálódott Kós András volt a mestere. Friss diplomásként a temesvári képzőművészeti középiskola tanárává nevezték ki. Igényes, szigorú tanárként több mint három évtizeden át oktatta formázásra, mintázásra a művészsüvölvények nemzedékeit. A temesvári Nyugati Egyetem Képzőművészet és Formatervezés Kara előadótanárává szegődött 1994-ben. Nem sok idő múltán a szobrász szak tanszékvezető professzorává léptették elő. Növendékei közül számosan a romániai vagy magyarországi szobrászat élvonalába emelkedtek, a kortárs plasztika derékhadát képezik.

Mindvégig szívós kitartással dolgozott Béga-parti, majd rózsaparki műtermeiben, utóbb pedig lakása tágas konyhájában. A figuratív ábrázolás kötöttségeit levetkőző, útkereső korszakában a neo­avangardizmus bűvöletében több stílust, formanyelvet és anyagot is ki- és végigpróbált. Fahasábok, tömör vagy áttört padmalydeszkából eltérő vastagságú és hosszúságú gömbfákból szerkesztette egybe dinamikus térkonstrukcióit. Alkatától és művészi intencióitól idegennek érezve a geometria merev formavilágát, fokozatosan visszakanyarodott a fizikai erejét, teherbíró képességét kevésbé igénybe vevő, alkotói fantáziáját kevésbé korlátozó mintázáshoz. 

Az átmenetet a két szemléletmód, formateremtői szándék és eljárás között Gömblakó és Kapu című átfogó sorozatai képezték. Két ciklusának agyagban megformált, majd részben bronzba öntött, gondosan kimunkált darabjai alapvetően az emberábrázolás közvetett, áttételes változatainak tekinthetők. Alkotópályája egymást követő szakaszaiban Szakáts Bélát kitartóan és behatóan foglalkoztatta a bejáratok, utcaajtók, a tárt és zárt kapuk izgalmas, dús szimbolikájú témaköre. Emberi testrészeket vélt felfedezni és láttatni a félfákban, kapuzábékban, az ívelt keretekben, a deszkákból összerótt, keresztkötéses, megvasalt felületeken. Felfogása szerint a kinyíló és becsukódó kapu jelkép és alapforma, amely gyakorlati funkciója, rendeltetése szerint és áttételesen is világokat választ el és köt össze.

Életútja derekától kezdve a biomorf alakzatok, képződmények ihlették a formateremtésben valósággal fizikai örömöt kereső és lelő Szakáts Bélát. Sikerültnek érzett munkáit a szó szoros értelmében körbetáncolta. Embereket, halakat, humanizált tárgyakat jelenített meg legtöbbször groteszk, suta, tragikomikus helyzetekben. Kiérlelt kisplasztikáinak alapvonása a diszkrét humor, az irónia, a szándékos torzítás, egyes elemek fölnagyítása, nyomatékosított kiemelése. A figuratív formálás szabatossága, az anyag lényegének hangsúlyozása, a felület motívumgazdag kidolgozottsága, a kifejezés tömörsége jellemzi Szakáts Béla szobrait.

Az a szerencse és megtiszteltetés érte, hogy néhány alkotása köztérre került. Az 1989-es események áldozatainak emlékét idézi az irgalmasrendiek egykori temesvári temploma előtt a Céltábla-ember című egész alakos bronzszobra. Az 1956-os forradalom magyarországi és romániai hőseit idézi a kolozsvári Sétatéren felállított Kapuja. A Béga-parti városban került talapzatra I. Károly magyar király, a múzeumalapító, művészettörténész főispán, Ormós Zsigmond, Török János polgármester, valamint Székely László műépítész általa megformált mellszobra.

Köztéri alkotásai mellett a Styx túlsó partjára távozott szobrászművész emlékét élteti tovább a Szakáts Béla Galéria is, amely a temesvári Új Ezredév Református Központ épületében kapott helyet, ahol még a művész életében, személyes jelenlétében 2021. június 9-én avatták fel Szakáts Béla állandó tárlatát. Elkötelezett kálvinistaként megfontolt előrelátással, dicséretes nagyvonalúsággal az iparnegyed református eklézsiájának adományozta 29 reprezentatív alkotását. A kiállítás hiteles keresztmetszetét nyújtja a temesvár-erzsébetvárosi temetőben örök nyugalomra helyezett szobrászművész kivételes értékű életművének.

‍