.svg)
Mózes Huba (szerk.): Vidám kínálgatás. Vendégségben Dsida Jenő asztalánál. Szent István Társulat, Budapest, 2024.
Kabán Annamária emlékének ajánlja Vidám kínálgatás. Vendégségben Dsida Jenő asztalánál című, Dsida válogatott verseit tartalmazó kötetét a szerkesztő Mózes Huba. A 2019-ben elhunyt Kabán Annamáriának 2022-ben az Orpheusz Kiadónál posztumusz megjelent kötete (Lelkem sugarában. Földi vágy és égi szerelem Dsida Jenő költészetében) kiegészítéseként is tekinthető, vagy akként is olvasható talán Mózes Huba könyve – Dsida asztalánál a vidám kínálgatás ugyanis Kabán Annamária egy 2019-es, a tiszatájonline.hu-n megjelent, Az angyali költő címet viselő írásának részletével indít, melyben Dsida költészetének erejét abban látja, hogy képes eljuttatni az emberi lelket a kegyelmi állapot pillanatába – olyan angyali, égi magasságokba emelni, amilyenbe például Fra Angelico firenzei festményei repíthetik a lelket. Nem véletlen, hogy ezt a Kabán Annamária által megütött emelkedett hangnemet próbálja tartani az Örömben megtalált és megölelt élet című szerkesztői előszó, mely Dsida életének és munkásságának rövid, de egy-egy lényeges elemét emeli ki.
Célja szerint Mózes Huba Dsida-válogatása kerülni igyekszik a korábbi Dsida-kiadások „hozzáadásos” szerkesztési gyakorlatát, s a „20. századi magyar líratörténet húszas-harmincas évekbeli klasszicizáló korszakának élményszerűbb s ezáltal hitelesebb megközelítésére/megismertetésére törekszik” úgy, hogy Dsida pályájának alakulását az első verskísérletektől a betegágyon született utolsó költeményekig követi nyomon. Sajátos Dsida-olvasatot kínál tehát, amely nem feltétlenül a kötetek megjelenési sorrendjében halad (cikluscímeknek sem Dsida-kötetcímeket, hanem egy-egy verscímet választ), s az egyes ciklusokat korábbi kötetekből kimaradt Dsida-versekkel vagy verssorokkal egészíti ki. Ezekről nem egy esetben lábjegyzetes formában értesül az olvasó – de mintha Mózes Huba számára nem a Dsida-filológia pontosítása lenne az elsődleges. A bibliai szöveghelyek gyakori azonosítása, a hat ciklusra osztott Dsida-kötet sajátos verskínálata olyan szubjektív, a szerkesztő által megterített versasztalt kínál fel az olvasónak, amely mellett valamiképp Kabán Annamária Dsida-tanulmányainak ízét-zamatát is érezhetjük. Nem teljességre igyekvő, nem a Dsida-filológiát rigorózusan felülbíráló versválogatást kapunk tehát, hanem egy, a versek sűrűjében elkalandozó, azokra rácsodálkozó, örömteli szubjektív Dsida-naplót. Hogy Dsidát idézzük: „Nagyszerű elcsavarogni, bolyongani, menni örökké, / így lézengeni, mint most, gondtalanul fütyörészve, / így ballagni, kutyástul, erős nagy örömmel a szívben, / s mondani himnikusan: Csodaszép, csodaszép az élet.”
