.svg)
Molnár Ildikó Bezártságélmény és alkotói szabadság: Jancsó Elemér irodalomtörténész munkássága 1944-ig című kötetét mutatták be a 15. Kolozsvári Magyar Napok keretein belül az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály és az EME Kiadó szervezésében. A szerzőt személyes útjáról, Aranka Györgyről, Jancsó Elemérről, erdélyi és magyarországi kereslettségről Biró Annamária és Egyed Emese irodalomtörténészek kérdezték.
Már Egyed Emese köszöntőjéből kiderült, hogy Jancsó Elemérhez hasonlóan, Molnár Ildikó is számos területen tevékenykedett, jelen kutatáshoz is több lépcsőn keresztül vezetett az út. Egyed Emese első körben a folyamatra kérdezett rá, mely az Aranka György Kutatócsoporttól a jelen kutatásig vezetett, így Molnár Ildikó egyetemi éveire visszaemlékezve beszámolt a valamikori ETDK-dolgozatról, melynek fókuszában Aranka György állt, a sokak számára meghatározó kutatócsoportról, és Jancsó Elemér Aranka-kutatói munkájáról. A beszélgetés során többször hangsúlyossá vált a Jancsó-hagyaték feltárásának számos kihívása, Molnár Ildikó egyenesen kalandregényhez hasonlította a folyamatot, hisz Jancsó Elemér a felvilágosodás kutatója, az egyetem professzora, de mindezeken túl a két világháború közötti erdélyi irodalmi élet kevesek által ismert kulcsszereplője is volt. A Jancsó Elemérről említésre került negatív anekdoták cáfolatára Molnár Ildikó beszámolt az életrajz néhány pontjáról, szerkesztői, kutatói, irodalomszervezői tevékenységekről, Jancsó irodalomtörténetírói szándékáról, mely kézirat még valahol lappanghat.
A következőkben az erdélyi irodalmi élet egységességének kapcsán járták körül Jancsó álláspontját, mely a magyarországi levelezések és kapcsolathálók felé vezetett. Molnár Ildikó felolvasott a kötetben idézett levelekből, melyek a transzilvanizmus kapcsán kialakult vitát is képezték, valamint összefoglalta a Jancsó által is támogatott Babits-álláspontot: egy nyelv, egy irodalom, de lehetnek elágazásai. Egyed Emese Jancsó szabadkőműves és politikai megítélése felé terelte a beszélgetést, rákérdezett az ezekből adódó megítélésekre, viszont Molnár Ildikó hangsúlyozta, hogy nem a politikust, hanem az irodalomtörténészt szerette volna megérteni, akit a társadalmi funkciók kutatása és az irodalomszociológiai módszerei miatt valóban sokszor baloldali politikusként állítottak be. Jancsó Elemér portréjait Molnár Ildikó magatartástörténetekként látja, hisz a kutatott felvilágosodáskori személyeket minden oldalról megközelítve, társadalmi beágyazottságot vizsgálva mutatott be, ezáltal nagyon komplex képeket létrehozva.
Biró Annamária Jancsó magyarországi ismeretségéről érdeklődött, valamint jelen kötet fogadtatásáról, viszont ezt még nem sikerült vázolni. Molnár Ildikó Jancsó szerepeinek mérlegbe kerülését reméli: kerüljön a felvilágosodáskutató mellé a kritikus, tudós, tanár énje is. Az utolsó megszólalások a jelen kutatás fontosságát hangsúlyozták: Biró Annamária a mellékletek hozzáférhetőségét szorgalmazta, majd a közönség soraiból Cseke Péter és Boka László is fontos gondolatokkal, kérdésekkel egészítették ki az elhangzottakat, jelentős „hídemberekre” felhívva a figyelmet, melyek tovább gazdagíthatják a kutatást.
