A kristyóri* szénás út (versek)

A kristyóri* szénás út

Kreischqueller Heuweg

A fogatos, egy borostás fickó, roma volt,

kettesfogata, Peter s Werner prüszkölő egészségűek.

S továbbmegyek én is, kényszeredetten, lefelé a szénás úton,

         le a tanyára,

szinte álomban, miközben körülöttem a dombok kezüket nyújtják,

emelik, egész az égig, az Úr segítségét kérve.

Különösen ködös dolog a szerencse! Micsoda mennyei hangok,

kora reggeli gágogás s kukorékolás, amelyeket hallgatva Majka

a csövekről lefejti a kemény kukoricaszemeket bele a bádogvödörbe,

s lendületből jobbról balra szétszórja

darabkáit egy arany-sornak a fogatlanok csőre elé.

Hamar – miközben patakzik a verejték – a halakhoz,

a csermelyhez s aztán rézsút fel a tetőre és a nyalósóhoz,

elfeledve, amit a fenőkő zakatolt a tokjából,

csípőmozgások, ahogy nyurgán surranunk a nyár eleji füves oldalban:

„A fejsze meg van fenve, ott van már a tölgyfarakás mellett,

a vértől szivárgó csapást megejti.” Kukorékolás válaszol a

kaszálógép zajára; a végigszekerező roma az estben,

s puliszkából bőven, szépen fénylik ott a tányérban.

*Kristyór, románul Crișcior, németül Kreischquell, falu Romániában, Hunyad megyében.

Tájkép Tannenhof* környékén

Landschaft bei Tannenhof

‍

‍

Senki sem volt képes

arra, hogy a tányérján túl is lásson,

mindenki az éhség mélypontjára került.

Pengéikkel a kaszagépek úgy festenek,

mint valami iskolai körzők,

kőkemény erőkarokkal verik le a cövekeket,

amelyekkel a talajhoz rögzítik magukat.

Így karjaik a kör középpontjába tartanak,

s a nyelek hossza,

amelyek pengéi acélosan pörögnek

végig a nyár eleji füvön,

saját köreik sugarai lesznek.

Látod?

Ez volt az antropocentrizmus,

ami rászolgált a nevére,

igazi geometrikus antropocentrizmus.

A boldogulásban a látási viszonyok

a minimumra csökkentek,

a világ egy korong volt,

s a villám s a mennydörgés

ami fentről lecsap,

isteni jel,

s a babonák,

amelyek felbukkantak,

költői túlzások.

Igen, egy korong volt a világ.

Sugara, akár egy bádogtányéré,

v. mint egy kasza rúdja,

v. fonal orsója,

amit szépanyám fekete szoknyája kirajzolt a földön,

nyáron az udvar közepén,

derült égből villámcsapásként,

amikor éppen kemény, száraz kukoricát szemezett,

leguggolt s kinn pesált.

Látod?

Nyáron nem hord semmi alsót a szoknyája alatt.

Látod

a szégyentelen, prekopernikuszi

könnyítéssel megoldott boldogulást?

Itt találjuk magunkat ebben a páratlanul ködös boldogulásban.

Egész szédültek voltunk, hogy így boldogultunk.

Jaj, ismét ez a boldogságos vak végzet, ez a vaksi, végzetes boldogulás!

* Tannenhof, románul Brad, magyarul Brád, város Hunyad megyében.

[A napokban]

[Die Tage]

‍

‍

A napokban a gízai piramisoknál jártam,

amelyeket ezután aligha láthatok, mert túlságosan félek az utazástól.

Ideje volt már ennek, ha arra gondolok, hogy állandóan a szájamban

tartom ezeket a filtereket – Gizeh a nevük –, amelyeket a sodrómba teszek.

Kairóból köveken keresztül jöttem, hogy a kairosz szomját

oltsam, egy 2000 előtti nyáron, valamelyik fehérvári* boltban. A

kiélezett, rozsdamentes acélból készült, hegyes

kések bevillantanak még pár képet a jelenbe, szúrósakat.

Alázatosság volt a szomjazók nyomorúságos volta előtt? Mindenképp

merész dolog volt a zöldség-gyümölcs árusok részéről

a vásárlóiknak megengedni, hogy a dinnye kiválasztása után azt

megkóstolhassák. Nem cikkenként árulták, nem adták másképp,

csak mindent v. semmit alapon. Hogy a kisebb dinnyéket majd nem

lehet eladni, az nem jelentett valami nagy gondot.

A nagyobbakat, méretesebbeket? Alapja lehet a

visszautasításnak, hogy nincs íze, nem elég

édes, vagy tudom is én, mondjuk az, hogy romlott

a belseje. Három jól irányzott döfés a kés hegyével a

héjon át a magokig, és szinte maguktól jönnek szét,

reccsenve a húsban lévő feszültségtől.

A negyedik döféssel, amelyik közel sem ment olyan mélyre,

mint az előbbiek, az árusok kihozzák a tetraédert a

planetoida formából. Háromszög alakú piramisformákkal

a kis rudakon, kések közelítenek a vásárlók szájához,

s elkezdődhet a szomjoltás. Alázatosság volt a szomjazók

nyomorúságos volta előtt, s bízzunk ezekben a fegyveresekben.

Sosem utasítottam vissza egy dinnyét se, most jövök rá erre,

még akkor sem, ha íztelen volt. Az árusok

visszadugják a háromszög alakú piramisformákat

a szétvágott dinnyékbe, mintha semmi sem történt volna.

*Gyulafehérvár, németül Weißenburg.

SZÁVA CSANÁD fordításai

1979, Csíkszereda. Kolozsváron él.

Alexandru Bulucz 1987-ben született Gyulafehérváron, ott élt 13 éves koráig. Egyetemi tanulmányait Frankfurtban végezte. Költő, író, kritikus. Első kötete 2016-ban, második verseskötete 2020-ban jelent meg. 2022-ben elnyerte az Ingeborg Bachmann-díjat. Berlinben él.

‍