a koszovói nők (Versek)

a koszovói nők

(femeile kosovare)

‍

ha panorámafotót akarsz csinálni Pristinában

néhány ablakot pucoló nő is

szerepelni fog a képen

a koszovói nők mind alpinisták

nem tudom végeztek-e ez irányú tanfolyamot

vagy csak az anyjuktól tanulták

esetleg a Rugova-kanyonban gyakoroltak

egy dolog tiszta és világos

bizonyos életkor után már nem pucolsz ablakot

nem szerelsz föl redőnyöket

lányok és fiatal anyukák végzik ezt a munkát

aztán ők is

abbahagyják

az ipari alpinizmust

lányaikon és unokáikon van a sor

a koszovói nők mind felkészültek

az ablakok tiszták

redőnyök fölszerelve

ha erre vágynál napközben

nem tűz szembe a nap

de főleg éjszaka

a tisztára pucolt ablakon

nem hatol át a sötétség

‍

két nő

(două femei)

‍

két nő

burkában

vagy parandzsában

ahogy Afganisztánt megjárt

fiaink

mondanák

mindkettő

az okostelefonját

bámulja

talán ezért

tűnik úgy

hogy egyikük burkája

fehér

a mellkas tájékán

de nem

most hogy közelebb ért

látom hogy fehér

izominget hord

a parandzsája fölött

nem véletlenül volt tehát

olyan érzésem

hogy a koszovóiak is nagyjából

ugyanolyanok mint mi

‍

‍

Dimitrie

(Dimitrie)

‍

Dimitrie Cantemirre

gondolok

s a müezzin hangját hallom Pristinában

én itt

elég jól érzem magam

nem hiszem hogy Cantemirnek is

ilyen jó dolga lett volna Konstantinápolyban

‍

egy ingujj

(o mânecă)

‍

egy szép nő

jön felfelé

a körforgalomból

a Sunny Hill felé

rózsaszínű ing

koptatott farmer

konty a feje búbján

a melltartó merészen

kiemeli a csöcseit

errefelé ezt

így szokás

mikor a gyalogátjáróhoz ér

látom hogy egyik karjával

verdes a levegőben

jobban mondva

lobog utána

az üres ingujj

‍

rokonok

(rude)

‍

Pristinában

van egy emlékmű

a legutóbbi háborúban

eltűnt emberekről

korábban a pristinaiak

ide hozták

eltűnt rokonaik fényképét

aztán a hiány

és a fényképek

emlékművé változtak

ez az emlékmű helyettesíti

a világ minden városában föllelhető

ismeretlen katonát

az ismeretlen katona ma már

nem hat meg senkit

itt azok az emberek vannak

akiket még mindig vár haza a családjuk

itt csak hiány van

itt csak rokonokkal teli

tömegsír van

Prishtina has no river

(Prishtina has no river)

‍

senki

nem jön ide

senki

nem megy el innen

a folyó

az aszfalton folyik

Lövétei Lázár László fordításai

Alexandru Vakulovski (Antonești, 1978) – moldáviai román költő, író, drámaíró, blogger. Itt olvasható versei a cui e casa asta [kié ez a ház] (Charmides, Bistrița, 2020) című kötetéből származnak. A versek írása idején a szerző a Prishtina has no river című, a Qendra Multimedia és a Traduki alapítvány által szponzorált Írórezidencia Programban vett részt. Magyarul megjelent regénye: Hányinger utca (Sétatér Kulturális Egyesület, 2015).

‍