.svg)
Mint kacsacsőrű emlős, ha az új középkor érzelmi és minőségi ingajárásait követi, úgy figyelheti a Gutenberg-galaxis rajongói tábora is, hogy mi történik, és mindannak, ami éppen történik, mi is a neve.
A fenti mondatban négy Umberto Ecótól származó címet rejtettem el, nem azért, hogy a tisztelt olvasó hétköznapjait, ünnepnapjait megnehezítsem, játékból csupán, mert játékos kedv uralkodott el e sorok íróin, midőn a könyv, a könyvnek sorsa jutott eszembe.
Mint láthatja az olvasó, a játékos kedv, mi több: fesztelenség az előbbi mondat vége felé is a felszínre tört, hiszen a többes számot használva arra kívántam utalni, e szöveget nem egyedül írom – a jeles elődök „szellemujjai” is hozzá-hozzáérnek ahhoz a billentyűzethez, amit adat, gondolat és érzületátadás okán használok éppen.
Mondhatnánk, nem túl rózsás a helyzet, de igazunk lenne, ha ekként szólnánk? Ünneprontók lennénk, ha ezt mondanánk? Minden bizonnyal.
Mert június hava mégiscsak a könyvről szól, talán hatványozottabban, mint a többi. A budapesti könyvhéttel indul és a kolozsvári könyvhéttel ér véget. Egy egész hónapon átívelő könyvünnep részesei lehetünk: szerzők, szerkesztők, kiadók, terjesztők… és hosszan sorolhatnám mindazokat, akik a könyv létrejöttében részt vesznek.
Talán nincs is olyan ember a világon, akinek, ha nem is egyik rokona, de legalább egyik ismerőse kapcsolatban ne lenne azzal a folyamattal, melynek végeredményeként könyv kerül a nyájas olvasó kezébe. Ha egy ilyen, az egész világot át- meg átszövő hálózatról beszélhetünk, miért is volna okunk aggodalomra.
Nincs miért véka alá rejteni, más médiumok az elmúlt száz év hétköznapjaiban vadul előretörve előzték meg a könyv médiumát, azonban a perspektíva megváltoztatása mégiscsak megnyugtatóan hathat az e glóbuson mindeneket átszövő hálózat tagjaira és a nagyérdemű olvasóközönségre.
Mert mi történik, ha úgy tekintünk az elmúlt évszázadok kultúrtörténetére, mint egy folyamatos középkorra, melynek folyosóin olykor, akár hosszabb időre, megnyíltak a derű fénydús ablakai?
Mindenki győzedelme, ha sikerül meggyőződnünk erről. Addig is: vegyük kezünkbe azt a mélyebben lakozó természetünkhöz oly közel álló, számtalan dimenzión átszáguldó tárgyat, a könyvet, melynek titkosabb neve is van:
szélrózsaszirom.
