„A könyv egy sajátos szellemi, nyelvi topológia” – Ilma Rakusa kolozsvári irodalmi estje

‍2024. szeptember 28-án Ilma Rakusa svájci író, műfordító, a Berlini Művészeti Akadémia tagja, számtalan nemzetközi és magyar díj kitüntetettje a kolozsvári Planetárium kávézóba látogatott, hogy a Bookart Kiadó gondozásában megjelent, Magány pergő errel című novelláskötetéről beszélgessen Visky András Kossuth- és József Attila-díjas íróval.

Rakusa járt már Kolozsváron – 9 éve mutatták be dramolettjeit a Kolozsvári Állami Magyar Színház színészei, Visky András rendezésében, ezt követően a rendező és Láng Zsolt író beszélgetett a szerzővel –, de úgy véli, a város sokat változott az elmúlt időben. Kiemeli a központi épületeket, a Farkas utcai templomot és a főtéri Szent Mihály-templomot, melyek a restauráció utáni letisztultságukkal, fényes belterükkel teljesen lenyűgözik.

A sok nyelven beszélő Ilma Rakusa 5 éves kora óta él Svájcban, de szerencsére édesanyja az egész családot megtanította magyarul beszélni, hogy otthon ne németül kelljen kommunikálniuk. Ma már csak fiával nem beszél németül, aki az olvasás, műfordítás mellett sokat segít neki a magyar nyelv ápolásában.

‍

‍

Magány pergő errel (2023) című novelláskötete, Visky leírásában, az utazás és a magány témáit járja körbe egészen sajátos prózanyelven. A 14 novella, elbeszélés címe egy-egy személy- vagy helységnév, és mindegyik szövegben teljesen más, kizárólag női „én” szólal meg, például Katica nem tud magyarul, így nem is lehet a szerző „én”-je – állítja Rakusa. Az elbeszélések precízek, sűrűek, szinte minimalisták: „rövid szövegeknek muszáj sejtetniük, egy novella akkor hal meg, ha magyarázni kezd” – emeli ki az író. A kötet címe a szövegek tematikájára utal, a pergő err ezen belül a történetek menekült vagy menekülőfélben lévő szereplőire. „Pergő r-betűvel orosz, török és magyar ember is beszélhet, de angol, francia vagy német semmiképp” – határolják körül a rövidprózákat földrajzilag.

Rakusa elárulja, hogy azért olyan pontosak a leírásai, mert folyamatosan naplót vezet – ebben lakonikusabban ír –, hogy aztán a megfigyelt részleteket műveibe építhesse. Bár magára főleg költőként tekint, a lejegyzett gondolatok választják ki a műfajt, nem előre meghatározott folyamat ez. Hozzáteszi, sokat foglalkozott komolyzenével, ez a vezérmotívumok, szünetek jelentőségére tanítja az embert és ajánlott tudatosan használni egy szöveg megírásakor.

‍

‍

Ezután felolvassa Misi című írását a szóbanforgó kötetből: „A fájdalom ellen dohányzott. A magány, a háború traumája, az otthontalanság és saját zsidósága ellen dohányzott.” – az idézetből kiindulva Visky megállapítja, hogy ez a könyv egy sajátos szellemi, nyelvi topológia, és megkérdi a szerzőt, hogy ő mi ellen ír, ha már lehet valami ellen dohányozni. A válaszból kiderül, hogy Rakusa a háború, kegyetlenség, emberi szenvtelenség ellen ír, hogy a szépségre, jóságra hívja fel az olvasók figyelmét.

Felolvastatik az Erdély című vers Láng Orsolya fordításában, hogy a meghívottnak ne csak a prózai szövegei, hanem lírai munkássága is teret nyerhessen az est folyamán. A vers kapcsán a műfordításra terelődik a szó – Visky megjegyzi, hogy a Magány pergő errel két fordítója, Tatár Sándor és Márton László azért teszik érdekesebbé a kötetet, mert általuk a szövegek két különböző magyar nyelven szólalnak meg.

Az unoka-téma is feljön – Ilma Rakusa szerint, ha az unokáktól csak egy dolgot lehet tanulni, az a nyitottság, kíváncsiság, ami ha kivész az emberből, akkor „nagy bajba kerül”.

Végezetül a szerző felolvassa Szeptember című versét Danyi Zoltán tolmácsolásában, és Visky András helyszíni dedikálásra, könyvvásárlásra invitálja az egybegyűlteket.

‍