.svg)
A kolozsvári Erdélyi Múzeum-Egyesület által szervezett Emlék, írás című nemzetközi konferencia keretén belül fontos könyv bemutatására került sor november 9-én este fél 8-tól. Az EME székházban mutatták be Herta Müller A király meghajol és gyilkol című kötetét, amelyet András Orsolya ültetett át magyarra. A fordítóval Sánta-Jakabházi Réka beszélgetett.
A Der König verneigt sich und tötet című esszékötet először 2003-ban jelent meg, a szerző 2009-ben kapott Nobel-díjat – András Orsolya szerint sikere előtt nem sokan olvasták a szerző műveit, ám kétségtelen, hogy a díj kapcsán óriási figyelmet kapott. 2009 előtt magyar fordítása csupán 1995-ben volt, Lendvai Katalin munkája nyomán (A rókák csapdába esnek címmel). Később Nádori Lídia (A rókavolt a vadász, 2010 és Lélegzethinta, 2010 valamint Szívjószág, 2011) és Karácsonyi Noémi (Fácánazember, semmi több, 2012) fordította még a szerző műveit.
András Orsolya számára nehéz feladat és kihívás volt Herta Müller esszéit olvasni, ugyanakkor lenyűgözte az igényes, metaforikus, rétegzett német nyelv, ami némileg eltér az író prózanyelvétől. András „teljesen véletlenül” választotta ezt a könyvet lefordításra, elmondása szerint „olyan szép volt, hogy egyszerűen le kellett fordítani” – de ezen kívül éppen Marburgba készült tanulni, amikor kinyitotta ezt a könyvet és egy olyan esszéhez nyílt ki, amely épp egy marburgi vonatozással kezdődik. András Orsolya számára az is kihívást jelentett, hogy egy olyan világba került Müller esszéi fordítása közben, amelyről nincs tapasztalata, a félelmek, a kiszolgáltatottság, a félelem megtestesülései számára idegenek, de legalábbis távoliak, hiszen egy diktatúra leképeződései. A fordító fel is olvasott egy részletet abból az esszéből, amely a der fremde Blick (az idegen pillantás) jelenségét járja körül – az idegen pillantás otthon kezdődik, nem a kivándorlás után, ez egy internalizált, levetkezhetetlen lelkiállapot. Sánta-Jakabházi azt is hozzátette, hogy a hallgatás ténye úgy formálódik meg Müller tapasztalatában, hogy például a rurális sváb környezetben a dolgoknak mind van tárgyiasított megnevezésük, ám az igazán fontos történéseknek, a lényeges dolgoknak nincs, ezért a családi titkok tárgyakká változnak és ezeknek lesz végül történetük.
A fordítás izgalma a jó címek és metaforikus kifejezések sikerében érhető tetten: szóba került az is, ahogyan Herta Müller német nyelvét és gondolkodását meghatározza román és magyar tudása is. Az író 15 évesen tanult meg románul, magyarul pedig úgy, hogy a nagyapja a szomszéd faluba vitte őt egy barátjához sakkozni. Arról is szó esett, hogy nagyon beskatulyázzák a kisebbségi vagy emigráns szerzőket, főleg az erdélyi németeket, holott óriási különbségek vannak közöttük.
András Orsolya 1991-ben született Szatmárnémetiben. Germanisztikát és szlavisztikát tanult Kolozsváron és Németországban. Fordított Paul Celant, Boris Groysot, Hans-Georg Gadamert, Ingeborg Bachmannt, munkái főként az ÚjNautiluson jelentek meg. Itt el lehet olvasni egy esszét A király meghajol és gyilkol kötetből fordításában.
