A kamera-szem tükrében: A Fabelman család

Az 1920-as évek szovjet montázsiskolájának egyik kulcsterminusa, a kamera-szem Dziga Vertov fejéből pattant ki, arra alapozva, hogy a kamera „szeme” máshogy lát, mint az emberi szem. Olyasmit is észrevehet, amit az emberi szem figyelmen kívül hagyna, és montázs révén olyan üzeneteket, addig láthatatlan igazságokat fedhet fel, amelyek messze túlmutatnak az emberi látás funkcionálisnak tetsző jellegén. Tudniillik agyunk, hogy takarékoskodjon az energiáival, hajlamos szelektálni az érzékelés folyamata során: kiemelünk és sűrítünk a hatalmas információmennyiség súlya alatt. Percepció ide vagy oda, látásunk azért is csalóka lehet, mert bizonyos dolgokat egyszerűen nem akarunk észrevenni. Steven Spielberg eddigi legszemélyesebb filmje, A Fabelman család egy meghitt, félig önéletrajzi történetben mutatja meg, hogy miként rombolhatja le a kamera-szem igazsága az emberi szem által épített illúziót.

A narratíva az amerikai zsidó Fabelman család szűk másfél évtizede köré fonódik, az ötvenes évek New Jersey-étől a hatvanas évek Kaliforniájáig. A számítástechnikai mérnökként dolgozó Burt (Paul Dano) sorozatos költözésre unszolja családját a munka apropóján, felesége, Mitzi (Michelle Williams) pedig főállású anyaként tevékenykedik, feláldozva zongorista karrierjét. Fabelmanéknak három gyermeke van, közülük a legidősebb Sammy (Gabriel LaBelle, Mateo Zoryon Francis-DeFord), Spielberg film­szerető gyermeki alteregója. A Fabelman család örökösen változó életének viszont van egy furcsán konstans figurája is, Bennie (Seth Rogen), Burt munkatársa, aki egyre gyanúsabbá válik a családban betöltött szerepét illetően.

A Fabelman család az első benyomás ellenére nem annyira családtörténet, mint amennyire felnövéstörténet, amely túl azon, hogy Sammy önkeresésére koncentrál, a család diszfunkcionálását is a fiú pers­pektíváján keresztül láttatja. Spielbergben már a kilencvenes évek vége óta formálódott egy „hazaszóló” történet, de a végeredmény filmszakmának írt szerelmeslevélként ugyanúgy beválik. Hiszen az ifjú Fabelman a filmezésben találja meg kiapadhatatlan szenvedélyét. Sammy és analóg kamerái elválaszthatatlanok, így filmezés tárgyává avanzsálnak a hétköznapi és a különös, a valódi és a megrendezett momentumok egyaránt.

A kamera időt és teret kontrolláló nagyúrrá teszi kíváncsi operatőrét, aki a családi események dokumentálása mellett western- és háborús jeleneteket is rendez. A Fabelman család így huncut kikacsintásokkal von párhuzamot Sammy bájosan komolyan vett filmes próbálkozásai és Spielberg lélegzetelállító filmes pályája között. Spielberg műfaji sokszínűsége és speciális effektusok iránti lelkesedése – amely A cápától a Jurassic Parkon át a Ready Player One-ig rengeteg rendezésének lételeme – csírájában már ott van Sammy kisfilmjeiben, ahol a kézügyesség és a cserkészi találékonyság borítékolja a médium varázsát. A Fabelman család tragédiája, hogy a kamera nemcsak illúzióépítő csodaeszközként, hanem illúzióromboló kamera-szemként is működik. Amit Michelangelo Antonioni a fotó médiuma által mondott el a Nagyításban, azt Spielberg a film médiumán keresztül meséli el. Ahogy Antonioni hőse a fotólaborban, úgy Spielberg hőse a vágóasztalon lesz tanúja egy olyan titoknak, amit a vertovi kamera-szem tett láthatóvá.

Spielberg érzelmi sebezhetősége, meglehet, sosem volt ennyire kitapintható, mint Fabelmanék félig-meddig önéletrajzi történetében, és pontosan ezért megható az a méltóságos és megbocsátó attitűd, ami karakterkezeléséből kitűnik. A Tony Kushnerrel közösen írt forgatókönyvben nincsenek bűnbakok, boldogságukért küzdő hősök viszont annál inkább. A Fabelman családban a szenvedély az egyik megkerülhetetlen hívószó, ami megmozgatja hőseinket, és ugyanez a szenvedély sodorja őket szívszaggató döntésekig. A melo­drámai zöngék ellenére a film jó humorérzékkel bír, a nézőnek gyakorta támad az az érzése, hogy családi anekdotákat lát viszont a vásznon.

A nosztalgiahangulat a film képi világát is átjárja, Spielberg sokadik alkalommal dolgozik együtt Janusz Kamiński operatőrrel, aki meleg tónusokba öltözteti színészei arcát. Ami figyelemre méltóbb, hogy Kamiński festői fény-árnyék kompozíciókkal mutatja meg a film médiumának lételemét, azt a fényt, amely a projektort élteti, és azt a fényt, amely varázslatosan kiragadja a valóság egy szeletét. A film tereiben már-már a camera obscura logikáját idézve, az operatőr jellemzően egy központi fényforrással világít, ezáltal elérve a chiaroscuro-hatást. Az erős kocsilámpa fénye előtt táncoló Mitzi talán a legemlékezetesebb példája ennek a technikának.

A vizuális világ filmes áthallásokkal telített mélységén túl A Fabelman család a karakterek filmje marad, ilyenformán a színészi alakítások Spielberg rendezésének ütőerét képezik. És noha az alakítások egytől egyig helytállnak, az anyát alakító Michelle Williams játéka mindenki másét túlragyogja. Az elbűvölő és egyben tragikus sorsú Mitzi szerepében Williams egy olyan anyát és feleséget hoz megrendítően közel hozzánk, aki megkérdőjelezhető, mégis szerethető figura.

A Fabelman család azonnal a spielbergi életmű kötelező „olvasmánya” lett, és félreértés ne essék, nem a film önéletrajzi vonatkozásai miatt. Ez a film nem egy megfáradt rendező önkényes nosztalgiavonatja, hanem egy lelkes kisfiúé, aki örökösen rácsodálkozik a film varázsára és a kamera-szem éleslátására. Spielberg felnövéstörténete lámpást ad az összes kíváncsi gyermek kezébe, hogy megüzenje: a szenvedély szüli az igazi hivatást.

A Fabelman család (The Fabelmans), színes amerikai film, 151 perc, 2022. Rendező: Steven Spielberg. Forgatókönyvíró: Tony Kushner, Steven Spielberg. Operatőr: Janusz Kamiński. Vágó: Sarah Broshar, Michael Kahn. Zene: John Williams. Szereplők: Michelle Williams, Paul Dano, Seth Rogen, Gabriel LaBelle, Mateo Zoryon Francis-DeFord, Keeley Karsten, Julia Butters, Judd Hirsch, Chloe East.