.svg)
Borcsa János új kötetének, a Nehéz hűségnek a címadó írása egyben a kötet nyitószövege is. A szavakhoz, a nyelvhez való hűségről beszél itt Borcsa, amely nagyon sokszor az elfedés, a manipuláció eszköze a feltárás, a megmutatás helyett. Egyfajta politikai kontextusba helyezi ezt a megállapítást, a regnáló hatalmon kívüliek megszólalásának lehetőségéről, sőt, kötelességéről ír. Impliciten ide sorolja magát a szerző is, legitimációs aktusnak is tekinthető tehát az említett szöveg.
Három ciklusban követik egymást a publicisztikai jellegű írások a kötet lapjain, amelyek a borítón jegyzetekként vannak feltüntetve. Többnyire napilapokban már megjelent véleménycikkek ezek, melyek zöme a szerző által fontosnak tartott társadalmi problémákra reflektálnak. Nagy szerep jut ugyanakkor egyfajta lokális, kisebbségi perspektívának is, ahol Borcsa sok esetben adottnak vesz egy – az olvasóval közös – kulturális háttértudást, előismeretet. Sőt, ezzel egyidőben magától értetődőnek tekint egy olyan erkölcsi minimumot, a „hagyományos magyar” társadalmi berendezkedés értékrendjének alappilléreit, amit az erdélyi magyar olvasó prototípusának birtokolnia kell. Egy olyan beszélői magatartást vesz tehát fel, ahol egy – sok esetben idealizált – közösség tagjaként nyilatkozik meg, amely ugyan rendelkezik a saját vadhajtásaival, devianciáival, de ezek legtöbb esetben a „természetes” vagy „normális” életmódtól való eltérés eredményei, rendszerint valamiféle kívülről jövő beavatkozás miatt.
A szövegek sok esetben példabeszédszerűek, ahol a szociális, morális és személyes problémákra vagy-vagy típusú választási lehetőség mentén kínál különféle megoldásokat a szerző. Ezek a megoldások pedig a már említett közös kulturális, morális normarendszerhez igazodnak. Ennek megfelelően nem mindig tárulkozik fel, illetve konkretizálódik a már említett hűség(ek) háttere, de a szerző által teremtett kontextusban látszólag nincs is erre szükség.
Borcsa János: Nehéz hűség. Jegyzetek. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2014
