A hatodik könyv és a pisco sour. Az igazi rendőr búbánatai – összefüggések és mellékkörülmények

NGC 6888, Félhold-köd. Váradi Nagy Pál fotója.
(2666) Magyar megjelenése az ősszel bestseller-listás irodalmi szenzációt és szokatlanul széles kritikai visszhangot gerjesztett. Roberto Bolaño monumentális és monstruózus főműve, a korai halál miatt befejezetlen 2666 c. regény öt könyvből áll. A Kritikusok könyve négy irodalmár – egy olasz, egy francia, egy spanyol és egy angol germanista – téblábolása a fiktív német Nobel-esélyes Benno von Archimboldi életműve körül. (Halljunk oda, mennyire hajaz e név Adalbert von Chamissóéra, a francia forradalom elől Poroszországba menekült családból származó, nem-anyanyelvi német íróéra, a Peter Schlemil különös élete c. meseregény szerzője, s a berlini Dalos György megfogalmazása szerint a róla elnevezett díj a „vendégmunkás íróé” volt mindmostanáig, míg a díj örökös nélkül meg nem szűnt.) Európai könyv a kritikusoké, ha a vége Észak-Mexikóba kerül is. Ha akarom, a színtelen-szagtalan Unió kritikája, kis szakmai harcok jól kistafírozott konferenciákon, ménage á trois a brit nő és a francia és spanyol hímkolléga között. Von Archimboldi így, von Archimboldi úgy, nemcsak elemzik, de nyomoznak utána, mert a bolañói Weltanschauungban az író elsősorban nyomozó, titkok felderítője és tudója. Elmennek a sonorai sivatagba, az amerikai határnál lévő Santa Teresába, ahol a maquiladorá-k (kiszervezett amerikai összeszerelő-üzemek) munkásnőit évek óta titokzatos sorozatgyilkosság tizedeli, s ahol a németet sejtik. Benno von Archimboldi nyomai erre vezetnek, de nem bukkannak rá, viszont a szerelmi hármas megbomlik, az angol kollegina lelép Morinivel, az idősebb és kerekesszékhez kötött negyedik kritikussal. A második könyv a chilei Amalfitano irodalmár és filozófiaprofesszoré. Talán „illetlen érintések” miatt kirúgják egyetemi állásából Barcelonában, nem kap, nem talál mást, csak a santa teresai egyetemet, oda vonul vissza serdülő lányával. Fate – úgyis, mint sors – könyve egy épp anyját gyászoló fekete kultúrskribler könyve, véletlenül cseppen egy santa teresai ökölvívó-mérkőzés közvetítésébe, de érdeklődni kezd a sorozatgyilkosság után. A Gyilkosságok könyve kimerítő olvasmány. A Gonosz tetteinek enumerációja, fejfájós, szívszaggató háromszáz oldal. Rendőrségi jelentések, nyomozati jegyzőkönyvek sivár hangulata, több száz nő erőszakos halála. Az utolsó, Archimboldi könyve végre a titokzatos németet állítja vizsgálódása kandi górcsövének tárgylemezére. A rejtőzködő és szinte megfoghatatlan író a prózaibb Hans Reiter néven született cselédsorsba egy junker-birtokon Poroszországban. Életútja jeges rettenet, Michael Haneke nyomasztó fekete–fehér képi világa (Fehér szalag) rokonul Ernst Jünger (Acélzivatarban) első világháborús forró fémjével, ám Hans Reiter háborúja a második világ~. Kastélybeli rejtekhelyről földesúr-junkerének lányát, von Zumpe bárónőt látja üzekedni a Kárpátokban egy jelentős szexuális adottságokkal bíró román tábornokkal – akit majd később is lát, 1944. augusztus 23-a környékén, mikor már a legénysége keresztre feszítette –, az ukrajnai stetlben az egysége előtt járó Einsatzgruppe által elpusztított zsidó forradalmár-intellektuell Anszkij kéziratát böngészi, melyből, így sejlik, későbbi írói pályáját megalapozza. A háború után kiadójának felesége az újfent előkerülő baronessz, az újdondász író rejtőzködő és vándoréletet él, talán a rá olymód hasonló unokaöccse után is elmegy Santa Teresába, ahol – folytatódó sorozatgyilkosság mellett – a rokont letartóztatták nőgyilkosságok vádjával. Bolaño nem tudta befejezni főművét, májrák, nem tudni, hogy a rizomatikus szerkezetben szórványosan összefutó szálak végül összecsomózódtak-e fejében. A hiány, a megfejtés hiánya, a szerző korai halála miatti monumentális torzó bizonyosan az elmúlt 17 év egyik legfontosabb prózai művévé teszi világszinten.
(nyomozói búbánat: Genézis) Bolaño a Tercera chilei lapnak adott 1998-as interjúja szerint akkor már tizenéve dolgozott egy regényen, „800 oldal lesz, főmű”, a latino slemil, Amalfitano professzor körüli történés, Az igazi rendőr búbánatai innen kihüvelyezhetően a 2666 előzménye. Prequel, ahogy a filmiparban mondják, megelőző történet, mely csak 2011-ben jelent meg. Bolañista irodalmárok szerint másodlagos mű, a család és kiadói szerkesztők vakarászták össze a komputerből és jegyzetekből a jogdíjra kacsingatva, az író posztumusz toplistás befutása után.
Pedig.
E könyv első fejezetének címe a Berlini fal leomlása, mely a megözvegyült professzor – a feleség, Edith Lieberman „a déli félteke legszebb, legelbűvölőbb nője volt” – szexuális orientációváltását jelzi: „homoszexualitásomat akkor fedeztem fel, amikor az oroszok a kapitalizmus iránti szenvedélyüket”. A próza heteroszexuális, mondja Amalfitano fiatal szeretője, Padilla – „kamasz lóháton”, arrogáns, mint egy mediterrán isten, és erős, mint egy kubai bokszoló –, a líra meleg. Buzik, homárok, fartúrók, ratyik – ezek a költészet kategorizálásához Bolaño által használt elnevezések. 19. századi apollói francia költők, akik pánerotikus maghrebi fiúk avatarjainak állították be magukat, Whitman „buzi” volt, Neruda „meleg”, Blake „buzi”, Octavio Paz megint csak „meleg”. Hogy a nagy oroszok közül viszont csak Hlebnyikov „buzi”. Amalfitano a kategorizálásból hiányolja a „beszélő majmokat”, mire „ja, a madagaszkári buzi majmok visszautasítják a beszédet, így nem kell dolgozniuk” – válaszolja erre Padilla. Ám a professzor és kamaszlánya, a Rosa Luxemburg után keresztnevet kapó Rosa a mexikói végvidékre szorul, Amalfitano új kedvese egy bizonyos Castillo, aki a pop-art művész Larry Rivers képeit hamisítja tehetős, de tudatlan texasi vevőkörnek. Castillo kicsit Christopher Walkenre hasonlít, a professzorral képeslapos levelezésben álló Padilla soha nem kérdez felőle, ami bántja Amalfitanót, mint ahogy az is, hogy Padilla a messzi Barcelonában A homokosok istene címen regényt ír, de részleteket nem mutat.
Felbukkan J.M.G. Arcimboldi, aki itt francia prózaíró, Amalfitano kutatási területe, Végtelen rózsa c. regényét a professzor sokra tartja. Minden lusta bölcsészek egykori végső mentsvárára (100 híres regény) hajazó tartalmi összefoglalókat olvasunk J.M.G. Arcimboldi francia író munkásságáról, mely nagyon nem ugyanaz, mint Benno von Archimboldi német író életműve. Rálátunk Amalfitano előéletére, Chilében 1972-ben előre megmondta Allende bukását, de nem tett ellene semmit. A „piszkos háborúban” elfogták, kínozták, elmenekült, mint maga Bolaño, lánya Buenos Airesben születik, de az argentin junta sem jobb a chileinél, továbbmennek. Brazília, a legszebb tengerpart a legszebb nővel, zsidó feleség, „két cigány voltunk törzs nélkül”. Edith úgy hal meg a kórházban, hogy mellette egy súlyos beteg, álmában félrebeszélő brazil nő krokodilokkal hadakozik. Edith azt kéri, ne a brazil szegénytemetőbe temessék, hanem szórják hamvait a Dunába, ahová talán a felmenőit lőtték. Amalfitano Párizsba megy, mint a dél-amerikai irodalom jelentékeny része, francia anarchisták és latino trockisták közé, íróilag Rodolfo Wilcock (Képrombolók zsinagógája) és Marcel Schwob (Képzelt életek) az istenei. Egy házban lakik Raoul Delorme „barbár íróval”, aki a házának házmesterlakásából vezeti mozgalmát, műkedvelő íróka, a chilei professzor próbálja útját egyengetni, sikertelenül. Ámde van-e köze a „barbár íróknak” J.M.G. Arcimboldi eltűnéséhez? Mert eltűnik ő is, ahogy Amalfitano is Párizsból, Nicaraguába megy, belenéz a „jaguár mosolyába” (S. Rushdie szava), a sandinista forradalomba, és onnan már Barcelona.
(pisco sour) A pisco kecsua szó Peruból, de Chilében is használják, egyfajta ottani sárgás-ámbrás törkölyt jelent, Chilében az Atacama-sivatag környékén terem leginkább. A pisco sour az egyik koktél, amit ebből a sivatagi szeszből készítenek felvert tojásfehérje, limetta-dzsúz, némi szirup és keserű Angostura-cseppek hozzáadásával. Mivel jég sem zúzott, sem kocka formájában nem kerül bele, ezért a pisco sour egy meleg, pikáns, keserédes ital, igen hasonló Amalfitano professzor történetéhez. Bolaño hőse részben saját élmény, részben fausti toposz, aki akar a Gonosszal foglalkozni, érdekli a sok nőgyilkosság Santa Teresában – mintája a valódi Ciudad Juarez, mely úgy pokol, mint Kandahár vagy Aleppó. Az igazi rendőr búbánatai előzménye a 2666-nak, összefügg vele, s együtt olvasandó, kár, hogy magyar kiadása még nincs. A könyvek elektro-transzcendens teret hoznak létre, szívüknek legközepe az amerikai határ melléke, a Gonosz topográfiája, térkép és táj, költészet és westernfilm, a kilencvenes évek elejétől az ezredforduló tájáig járunk, utunkat nagy, mély canyonok nehezítik, e nagy canyonok feltöltése, értelmi, érzelmi áthidalása az olvasó (nyomozó) feladata.


2666. Jelenkor, Budapest, 2016. (ford.: Kutasy Mercédesz).Los sinsabores del verdadero poli­cía. Editorial Anagrama, Barcelona, 2011; Woes of the True Policeman, Farrar, Straus & Giroux, New York, 2012. (ford.: Natasha Wimmer).


Vágvölgyi B. András író, filmrendező (Budapest). 1959-ben született Szegeden. A kilencvenes években a Magyar Narancs főszerkesztője volt, Hunter S. Thompson magyar fordítója, Eörsi-, és Tarantino-monográfiák szerzője. Könyvcímek (válogatás): Narancs Blue, Tokyo Underground, Neondélibáb, Énem indián, 1989, Kolorádó Kid, Pazar évek sötétben, Arcvonal keleten. Filmcímek (válogatás): Afrikai anzix, Somethin’ Ruff, In Brother’s Shadow, Kolorádó Kid. Egy ideje Kolozsvárott is él és filmezést tanít.