.svg)
Szabó T. Anna Szabadulógyakorlat című kötete saját elmondása szerint nem a megbékélés könyve. Szerinte világunkra a kibeszéletlenség jellemző, ennek értelmében úgy érzi, most muszáj beszélni arról, amiről eddig nem lehetett. A Transindex könyvestéken, július 16-án Szabó T. Anna beszélgetőtársai, Albert Antal Orsolya és Visky András prózáról és líráról, őrületről és szabadulógyakorlatokról kérdezték a szerzőt.
Szabó T. Annát elsősorban költőként ismerik, bár az utóbbi időben több novelláskötete is megjelent. Visky András arról érdeklődött, hogyan jutott el a prózáig? Szabó T. Anna megosztotta a jelenlévőkkel, hogy 16 évesen írta első novelláját, egy álomleírást. Számára a próza a zavaros megtisztításaként funkcionált akkor, és jelenleg ezt látja mondandója számára a legmegfelelőbb műfajnak. A próza nyelvén igyekszik kibeszélni mindazt, amiről úgy véli, igazán kevés szó esik. A szerző számára a nyelv a szenvedélyből, haragból és siratásból ered. Ezeknek a tagolatlanságát jelölte meg kiindulópontként, majd hozzátette, „az, hogy tagoljuk, az csak védekezés az őrület ellen”. A nyelv az empátia, a megoszthatóság eszköze is számára, a probléma ott kezdődik, ha félünk, vagy éppen nem tartjuk relevánsnak azt, hogy egymással beszélgessünk.
Fotó: Transindex.ro
Albert Antal Orsolya arra volt kíváncsi, Szabó T. Anna legújabb kötete mennyiben egy saját lelkiállapot reprezentálása, és mennyiben a külvilágé? A szerző hangsúlyozta, hogy alapvetően keveset beszélünk fontos társadalmi kérdésekről, például a családon belüli szerepek működéséről. Szerinte ritka a boldog beteljesüléssel záródó női történet, írott nyoma ritkán marad a nőknek. Ők azok, akiknek egy agresszív kultúrában viktoriánus őrangyal módjára mindig mosolyogniuk kellett, fájdalmaiknak nem adhattak hangot. A szerző számára örökös küzdelem az is, hogy ezekről társadalmunkban párbeszédek alakuljanak ki, prózáival ezen igyekszik változtatni. Azt a szerepet, amit a szenvedéskultusz a nőkre osztott, azt, hogy a nőknek el kell kendőzniük érzelmeiket, át kell lépni, a sérelmeket ki kell mondani. A szerző hasonlóan vélekedik a nemiség kérdésköréről is. Ártalmas tabunak találja ugyanis a témát, szerinte a szexualitásról beszélni kell, és ez nem csak az aktus mibenlétét hordozza magában, hanem azt is, hogy számunkra mit jelent a nemiség.
A boldogság számára összefügg a bizalommal, azzal, ahogyan képessé válhat az ember gyöngéden és megértéssel, figyelemmel fordulni a körülötte lévőkhöz. Szabó T. Anna kötetének terapeutikus jellegét mindkét moderátor kiemelte, Visky András szerint pszichológusok eszközeként is működhetne. Szabó T. Anna szerint a gyengédség egy szentség; az a kulcs, amivel az őrületet és haragot ki lehet kergetni az egyénből, valamelyest akár szabadulógyakorlat is.
