A fülemüle csalogánysága

A Kolozsvári Állami Magyar Színház éves hagyományának számít az adventi időszakban mesenaptárral meglepni a gyerekeket, így készülve, várva az ünnepet. Idén viszont az ünnepet megelőző időszakban nemcsak a társulat színészei által elmesélt történeteket hallgathatnak meg estéről estére a gyerekek.

A fülemüle gyerekelőadás premierjét december 16-án tűzték műsorra. Az előadás rendezője Traian Savinescu, aki első alkalommal dolgozott a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatával. A Fülemüle bár gyerekelőadás, sok interjúban, cikkben, beharangozóban és a sajtótájékoztatón is elhangzott: elsősorban családi előadás, családi élmény.

A nézőket már az előtérben bambuszkalapokban díszelgő ültetők várják és kísérik a helyükre. A nézőtérre belépve pedig a színpadon leengedett vasfüggönyt megpillantva egy hatalmas kínai tájkép látványa fogad.

Elsődleges érzékszervünknek, a szemnek vizuális svédasztalként szolgál ez az előadás. A látvány és a jelmezek (Bocskai Gyopár) összhangja a sminkeken, a hajkoronákon és kiegészítőkön át mindenre kiterjed és egységbe foglalja a színpadképet. Ahogy a rendezésről vagy a szövegadaptációról, úgy a vizualitásról is elmondható, hogy számos ötletes, fantáziadús megvalósítás jelenik meg minden szereplő ábrázolásában.

A Fülemüle története Tasnádi-Sáhy Péter adaptációjában fúzióként él a színpadon, amely a hozzánk fűződő jelen, voltaképp a magyar irodalomban fellelhető fülemülemotívumok elegyítését a Kínában játszódó H. Ch. Andersen meséjével kovácsolja eggyé. Arany János és Weöres Sándor két fülemüléről szóló szövege is beékelődik ilyenformán a szövegbe. A fülemüle éneke Weöres fordításában egy, a királyoknak szóló beavatási beszéd magyar szövegén alapszik. Az előadás ironikus jelenettel indít: a bambuszültetvényeken dolgozó munkásokhoz bábszínészek érkeznek (bábjátéki elem), akik Arany Fülemüle című versét adják elő. A bambuszszüretelők felháborodására színváltás történik (ezt jelzi a bábokat mozgató színészeket eltakaró kendőleváltás is), és kezdetét veszi a kínai tanmese.

A Fülemüle alaptörténete röviden: a mesebeli kínai császár értesül arról, hogy hiába korlátlan hatalma, impozáns vagyona, kertje és csodás országa, Kínában mégis az a szóbeszéd járja, hogy egy pici madár, a Fülemüle éneke mennyire gyönyörű és egyedi. A császár (Kardos M. Róbert) felháborodik és elrendeli, hogy vigyék színe elé a Fülemülét. A Fülemüle (Román Eszter) éneke elkápráztatja, ezért parancsára a palotában marad. A kancellár TUR-NI (Gedő Zsolt) kalitkába zárja Fülemülét, aki kihallgatja TUR-NI és a konyhafőnök I-ZE (Laczó Júlia) diskurzusát, amely a császár lassú mérgezését, remélt halálát, TUR-NI fejedelemmé avanzsálását és az eljövendő háborút taglalja. A császárt a Fülemüle éneke menti majd meg, gyógyulását követően sértetlen marad a béke Japán és Kína között.

A történetben egy, a Japánból a császárnak ajándékul érkező robotfülemüle is megjelenik, ami újabb jelentéstöbblettel telíti az előadás tartalmát. A technikai fejlődés előnyei-hátrányai, a hús-vér és a mesterséges közötti különbségek vagy felcserélhetőségek kérdését is boncolgathatnánk. Kísérteties tapasztalat az élettelen élőiségét felfedezni bármely művi tárgyban. Az előadás rétegeiben ugyanakkor megnyilvánul a jó és rossz harca, a hamis és igaz, a tiszta és kétes motívumai. És hitet ad, bízni ösztönöz egy olyan eszmében, üzenetben és létben, amely szabad, természetes és önazonos, akárcsak egy fülemüle éneke.

A karakterek archetípusai számos minőségben és mennyiségben jelennek meg. Tekintélyes, bölcs császár, hűséges és furfangos shakespeare-i udvari bolondra emlékeztető LOND-BO (Buzási András), az antagonista Kancellár TUR-NI, az öreg orvos Műte (Balla Szabolcs), a humoros szolgák, LO-TI (Orbán Attila) és FU-TI (Farkas Loránd), a nindzsa harcos (Marosán Csaba) és az árusok, gésák, udvari szolgák és kukták (Pánczél Lilla, Daradics Hanna és András Gedeon). A szereplők mindegyike különböző, a Távol-Keletre jellemző, gyerekek által is dekódolható hanglejtéssel beszél, a beszéd és a szavak formailag is a kínai akcentus jellegzetességét hordozzák magukon (Kukta és Konyhafőnök). A japán nindzsa harcosok japánul beszélnek, amely a kínai császár udvarában is érthetetlennek számít.

A Fülemülét alakító Román Eszter egyszerre félénk és bátor, törékenységéből adódó egyszerűsége és az ebből fakadó szépsége pedig ösztönösen, őszintén juttatja felszínre az igazságot. Éneke által tökéletesen koncentrálja a mélységből fakadó erőt, amely látszólag egy apró testbe vagy kalitkába zárt életet, szépséget jelent az emberek és természet számára. Az ének itt nem a színésznő hangján csendül föl, hanem egy zenész (Iasmina Palage) fuvoláján át. A Fülemülét alakító színésznő a mozgás, tánc elmeivel implikálja az éneklés aktusát. Kiemelkedő látványelem a kötéltánc, amely nem kevés fizikai erőkifejtést igényel a színésznőtől. A fuvola hangja is unikális, a hangszerválasztás és a zene (Iasmina Palage, Kiss Dávid) fontos, kiemelkedő eleme lesz az előadásnak, ami meghatározza az előadás atmoszféráját is (cintányérok, dobok, a színpadi kellékek hangjai stb.). Ironikus módon szükség lesz egy fordítóra a Fülemüle énekének megértése kapcsán, aki nem más, mint az udvari festő (Albert Csilla). Áthallásos alapon egy művész képes tolmácsolni a belső vagy inkább a fenti (?) világ üzenetét a környezet számára.

A nyelvi megformáltságból és a karakterek jelleméből kifolyólag is hangsúlyossá válik a humor. A kínai udvar tagjai a gyerekek és szülők által jól ismert szereplőket vonultatja fel: LO-TI és FU-TI az Alice Csodaországban Tutyikájára és Mutyikájára emlékeztet, jelmezeik és hajviseletük ugyanakkor kiszakítja őket abból a közegből, amiben a többi szereplővel együtt léteznek: nejlon esőkabát, legókockás topánkák, több zseb a kabáton, amiben megannyi színes műanyag kocka, figura van, és színes sapkát, fejpántot viselnek…

LOND-BO vásári mutatványosa valamivel agyafúrtabb udvari bolond, aki látja az igazságot, beszéde rímekbe szedett, meggondolt, kimért. Nemezise a kancellár TUR-NI, akinek gonoszsága is nevetséges, ugyan első látásra félelmetesnek tűnik fémkarmokat implikáló kesztyűjével, mogorva tekintetével, hamar bebizonyosodik, hogy ő is megrendíthető. Hiába a kangoo jumps cipők, amiktől mindenkinél magasabbnak és hatalmasabbnak tűnik, a végén maga lesz a császár ételkóstolója, aki talán egyszer maga esik méreg áldozatául.

Helyzetkomikumok, nyelvi komikumok és jellemkomikumok váltakozását segíti a rendezés, olykor interaktív módon stimulálja a nézőt (gyerekeket). A jelenetek tartalmi kidolgozottságának a technikai megoldások leleményes szerkesztettsége ad erős alapot. Ügyel arra a rendező, hogy épp csak kellő időtartammal bírjon egy jelenet. Ámbár egy óra után (az előadás egy óra 20 perc) megfigyelhető így is a kisebbek figyelmének lankadása, bőven szolgál az előadás a fináléra magával ragadó képekkel/momentumokkal.

Az előadásban elhangzó poénok olykor gyerekeknek, olykor felnőtteknek és olykor a fiataloknak szólnak. A Fülemüle ilyenformán több szólamot üt meg, mindenki számára lehetőséget nyújt a szórakozásra. Az előadás a császár biztatásával zár: Bátran játsszatok, gyerekek! A keretes szerkezet pedig bezárul a bábjátékosok és a bambuszszüretelők felbukkanásával.

‍

Kolozsvári Állami Magyar Színház. Tasnádi-Sáhy Péter adaptációja H. Ch. Andersen meséje nyomán: A fülemüle. Rendező: Traian Savinescu. Szereplők: Buzási András, Albert Csilla, Román Eszter, Kardos M. Róbert, Gedő Zsolt, Orbán Attila, Farkas Lóránd, Csutak Réka, Laczkó Vass Róbert, Laczó Júlia, Varga Csilla, Balla Szabolcs, Marosán Csaba, András Gedeon, Daradics Hanna, Pánczél Lilla, Dávid Helga, Zongor Réka. Díszlet- és jelmeztervező: Bocskai Gyopár. Zeneszerző: Pál Petra. Koreográfus: Sinkó Ferenc. Zenész: Iasmina Palage, Kiss Dávid. Rendezőasszisztens: Dávid Helga. Előadásvezető: Zongor Réka.