A fókusz ideje: Szuhanek Oszkár újrafelfedezése

Egy jó retrospektív kiállítás úgy működik, mint egy időgép: egyszerre kronologikus és tematikus, telítve a művész életéről szóló adatokkal, de ugyanakkor költői is; kapcsolódik a múlthoz és jövőhöz; és kiváló alkalom arra, hogy a már klasszikussá vált, ismert művek mellett olyan alkotásokat is bemutasson, amelyek korábban kevesebb figyelmet kaptak; nagy közönségre számíthat, oktató jellegű, de egyszersmind kutatási téma is.

A Szuhanek Oszkár festőművész munkáit bemutató kiállítás augusztus 28-tól november közepéig volt látogatható a Szépművészeti Múzeumnak otthont adó temesvári Barokk Palotában. A tárlat egy kutatási terv eredménye, amelynek célja az volt, hogy megismertesse és népszerűsítse a temesvári festőművész munkásságát. Szuhanek Oszkár 1887-ben született az akkori Krassó-Szörény vármegyéhez tartozó Tomest (Tamásd) településen, majd kisebb-nagyobb kitérőkkel, de javarészt Temesváron élt, és itt is hunyt el 1972-ben.¹

A több mint 90 művet bemutató tárlat, amely A csodás visszatérés címet kapta, a Szuhanek Oszkár műveit legrészletesebben bemutató kiállítás. Anyagát magángyűjteményekből, a család tulajdonában levő festményekből és a Temesvári Szépművészeti Múzeumban fellelhető művekből állították össze.

Szuhanek ötéves korában költözött szüleivel Temesvárra, akik itt üvegboltot nyitottak az egykori Fröbel utcában. A feljegyzések szerint koraérett és kimagasló tehetségű gyermek volt, akit egyenlő mértékben érdekelt az irodalom, a filozófia, az idegen nyelvek. Kiskorától folyékonyan beszélt magyarul, németül és románul, majd tanulmányai során elsajátította a francia és az olasz nyelvet. Élete vége felé, azaz 80 éves kora után elkezdett spanyolul tanulni azért, hogy eredetiben olvashassa Miguel de Cervantes műveit.

Az elemi iskolát, illetve a líceumot Temesváron végezte, ahol a tehetséges fiúra felfigyelt az akkor már hírneves Ferenczy József festőművész. Neki köszönhetően Szuhaneket ösztöndíjban részesítette Telbisz Károly, Temesvár akkori polgármestere, így a budapesti Képzőművészeti Főiskolán (1906–1908) tanulhatott, ahol többek között Balló Ede és Hegedűs László tanítványa volt.

Budapesten debütált 1907-ben, Nemzeti Szalonban kiállított műveivel. Később a párizsi Julian Akadémián és a római Medici Akadémián tanult. Európa nagyvárosaiban és Észak-Afrikában tanulmányúton vett részt, és mindenhol festett, ahol megfordult, számos tájképen örökítve meg a felkeresett helyeket. Művészetére a klasszicista stílusjegyek és az impresszionista kísérletek jellemzőek. Utazásai során barátságokat kötött a kor olyan neves művészeivel, mint például Amedeo Modigliani, Pablo Picasso vagy Ivan Meštrović, és ezek a barátságok jelentős hatással voltak az életére és művészetére. 1914-ben, a háború kitörése miatt hazatért Temesvárra, ahonnan ezután csak rövidebb utazásokra távozott, gazdag életművet hagyva hátra, amelyben tájképek, portrék és csendéletek egyaránt megtalálhatók.

A kiállításon belül külön termet szenteltek a portréknak, amelyeket főként barátokról, családtagokról, de persze megrendelőkről is készített, és ezeket nézegetve egyfajta vizuális párbeszédnek lehetünk a tanúi. A portrék között ott van a művész feleségének, Fischl Irénnek az arcképe, vagy Puhala asszony, a Mircov házaspár vagy Meta Hilpert festőnő, Rubleczky Géza szobrász, Endre Károly, Anavi Ádám költők, Keppich Jenő temesvári antikvárius arcképe. Tájképein Velencét, Rómát, de Balcsik, Nagybánya, Erked, Segesvár, Zalatna vidékeit is láthatjuk. A tájkép iránti érdeklődése élete végig kitart, számos képet festett Temesvár épületeiről, utcáiról vagy a dús növényzetű Béga-partról. Különös figyelmet szentel a temesvári Fabrikstadt/Gyárnegyed (jelenleg Dacilor utca) bensőséges hangulatú közös udvarainak, illetve a város jellegzetes architektúrájú épületeinek, mint például a Milleniumi templom, a katolikus dóm, a szerb ortodox székesegyház vagy a Vár-negyedi zsinagóga. Szuhanek különféle napszakokban, más-más fényben festi meg ezeket a tereket, képeiből egy lüktető, multikulturális város látképe bontakozik ki.

A csodás visszatérés című kiállítás Szuhanek művészi „útját” mutatja be. A temesvári Szépművészeti Múzeum a kiállítás mellé múzeumpedagógiai foglakozásokat szervezett, a tíz kísérő rendezvény által diákok és tanárok, kisgyermekes családok, gyűjtők, ismerősök és rokonok, vagy egyszerűen csak a kultúra iránt érdeklődők ismerhették meg vagy fedezhették fel újra a „Temesvár festőjének” is nevezett Szuhanek Oszkárt.

Márton Evelin fordítása

Jegyzet

¹          A 85 esztendős festővel Szekernyés János készített interjút az Utunk számára 1972 májusában – ez a vele készült utolsó interjú, mivel Szuhanek Oszkár még a lapszám megjelenése előtt elhunyt – a fordító megjegyzése.

‍